Berlinben minden kicsit más

„De akkor most melyik Balognak higgyünk? Annak, aki az ország legégetőbb problémáit a cigányságra akarja tolni, vagy arra, aki a romák megítélésén akar javítani? Végtelenül naivak lennénk, ha az utóbbira szavaznánk. Ugyanis Balogra is igaz az orbáni mondás, nem azt érdemes nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere felel jelenleg egy rakás olyan dologért, ami ebben az országban óriási problémákat okoz. Minisztériuma egy gigászira puffasztott bürokratikus útvesztő, amiben megfér a családpolitika és a vallás, a sport és a kultúra, oktatás és egészségügy, szociális szféra és a kisebbségek dolga, meg úgy mellesleg még a civilek is. És 2010 óta ezek közül a területek közül egy sincs, ahol ne történtek volna visszalépések (bizony, meg a sportban is!). Az oktatásban egyenesen tragikus lett a helyzet, a szociális szférát szinte teljesen szétverték, a civilek megsemmisítése is folyamatban van, kultúra területén totális dilettantizmus és ámokfutás zajlik, és még sorolhatnánk.

És mégis, valahogy nem omlott még a fejére ez az egész, Balog nem egy bukott miniszter, jön és megy, itt egy kicsit magyaráz arról, hogy a rossztanuló cigány gyerekek miatt rosszak a PISA-eredmények, ott meg emelkedett lélekkel értekezik a romák felemeléséről (lehetőleg jó messze, a fejlett Nyugaton, ahol ezt nyilván nagyra értékelik). Megteheti, ugyanis légüres térben van. Rendszereit pedig úgy építették ki, hogy sem a kórházi ápoló, sem a gimnáziumi tanár nem mer már önmagáért szót emelni, mert az állását veszélyezteti, nincs hangja az elnyomottaknak, a szegényeknek, a betegeknek és az időseknek sem, aki pedig értük dolgozik (mondjuk a civilek vagy a szociális szféra dolgozói), azokat fenyegetésekkel és megvonásokkal teszik némává.”