„Mindenekelőtt szeretném leszögezni, jómagam halálbüntetés párti vagyok és gyanítom, nem állok egyedül ezzel a szemlélettel még az unióban sem, de Magyarországon egészen biztosan. Nem gondolom, hogy minősített esetekben, tudatos, előre megfontolt szándékkal gyilkolókkal, vagy a mostanság divatos tömeggyilkosokkal szemben ne lehetne ugyanúgy eljárni, ahogyan ők jártak el ismerős, vagy ismeretlen ártatlan áldozataikkal. Valójában, ha ezeket a gyilkosokat villamosszékbe küldenék az európai társadalmak, vagy méreginjekcióra ítélnék őket, még mindig humánusabban járnának el, mint ahogyan az elkövetők sok esetben eljártak tettük megtételkor. A halálbüntetés tehát nem ördögtől való, számtalan érv szól mellette – mindenképpen több, mint ellene –, amelyeket egy korábbi, Kinek az élete című írásomban részletesen ki is fejtek.
Természetesen mindez elméleti kérdés, miután Magyarország az unióba lépésekor lemondott arról, hogy e végérvényes büntetés visszaállíthatóvá váljék.