„A lakásszegénység kezelése régóta nagy mértékben az önkormányzatokra hárul, mert az önkormányzatok rendelkeznek lakásállománnyal, amelynek egy részét szociális alapon a rászorulóknak adják ki. 2015 márciusától azonban a központi kormányzat még a korábbinál is jobban kivonult a lakásfenntartás támogatásából, ugyanis a korábbi normatív lakásfenntartási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást megszüntették. Lakásfenntartásra azóta az önkormányzatoktól lehet támogatást igényelni települési támogatásként.
Hogy mi ezzel a gond? Legfőképpen az, hogy teljesen átláthatatlanná válik, kik, milyen jogcímen és mennyi támogatást kapnak, illetve kinek van olyan szerencséje, hogy éppen bekerül valamelyik uniós támogatású programba. Emellett a kormányzat a lakásszegénység kezelésének terhét teljes mértékben az önkormányzatokra hárítja. (...)