Orbán Viktor függési rendszere

„Tisza Kálmán kormányfősége (1875–1890) mutatja: az erős függési hálózat hosszabb hatalomgyakorlást tehet lehetővé Magyarországon, a többpártrendszer keretein belül is. Ez persze nem szolgálja az ország versenyképességét, mivel az állami pénzek és pozíciók odaítélése sokszor a politikai lojalitáson, és nem a szakértelmen múlik. Minél tovább tart a függési rendszer, annál inkább erősíti az alattvaló attitűdöt. Ugyanakkor ez nem diktatúra: egyfelől lehet nyilvánosan kritizálni a szisztémát és személyesen a miniszterelnököt is, másfelől aki beáll a sorba, anyagilag gyarapodhat is. Ráadásul a kormány már most elkezdte bevezetni a választás előtti népjóléti intézkedéseket: lásd az áfacsökkentést, az esetleges nyugdíjprémiumot, a tovább növelendő családi adókedvezményt.

Orbán Viktor és agytrösztje tehát egy meglehetősen rafinált függőségi rendszert hozott létre, amely ellen a leegyszerűsítő, aktuálpolitikai karakterű kritikák nem sokat használnak. Az ellenzéknek be kellene bizonyítania, hogy miért és hogyan működik, hogyan káros ez a függési rendszer, és azt is tudnia kellene elhitetni a választókkal, hogy a mostaninál élhetőbb országot kínál.”