Bokroséknál előkerül a „kis ország” közismert érve is, amelyre az ausztrál közgazdász csak annyit tesz hozzá, hogy Izland vagy éppen Ausztrália is kis, nyitott országnak tekinthető, mégis saját valutát bocsátanak ki.
A monetáris politika pedig Bokrosék állításával szemben rendelkezik függetlenséggel. Mitchell számos példával illusztrálja, hogy annak az országnak, amely rugalmas árfolyamrendszerrel rendelkezik, monetáris autonómiája is van. Az exportversenyképesség támogatása helyett Magyarország teljes egészében adja fel ezt az autonómiát – üzeni azonban Bokros Mitchell szerint.
A magyar-lengyel szerzőpáros legfontosabb érve az, hogy az Európai Központi Bank (EKB) erősebb és hitelesebb intézmény, mint a magyar vagy a lengyel. E hitelesség pedig racionálissá és kiszámíthatóvá teszi a helyi gazdaságpolitikákat is, hozzájárulva így a gyorsabb gazdasági növekedéshez.
„A szokásos neoliberális hazugság” – válaszolja erre Mitchell, akinek nincs jó véleménye az EKB-ról.
Az ugyanis működése során folyamatosan összejátszott az Európai Bizottsággal és a Nemzetközi Valutaalappal, ennek eredménye pedig az eurózóna gyenge növekedése. Szerinte Bokros önmagának mond ellent, amikor épp ő emlékeztet arra, hogy az EKB inszolvens államok legkülönfélébb adósságait és kötvényeit vásárolta meg, hiszen ez nem tekinthető stabil és átlátható politikának.
Mitchell azt is érdekesnek tartja, hogy Bokros elismeri az eurózóna befejezetlenségét, mégis a csatlakozást sürgeti.
Ideológiai vita?
A vita mögött az a kérdés húzódik meg, hogy az eurózónának milyen átalakításokra van szüksége. Sokan képviselik azt az álláspontot amit Athanasios Orphanides volt ciprusi jegybankelnök: az Európai Központi Bank kormányzótanácsának korábbi tagja szerint Európa megbukott az eurózóna válságának kezelésében. Az e nézetet képviselő közgazdászok véleménye az, hogy addig óvatosnak kell lenni az eurócsatlakozással, amíg e problémákra nincs orvosság. Ne feledjük, az eurózóna jó működését garantálni hivatott maastrichti kritériumokat éppen Németország, majd Franciaország szegte meg 2003-ban, túllépve a három százalékos költségvetési hiány limitjét.
Az eurózónának ezért új szabályokra van szüksége. Emellett érvelt Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a krynicai gazdasági fórumon:
-
a magyar bérszínvonal és az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson érje el az eurózóna átlagának 90 százalékát,
-
a munkanélküliségnek 4 százalék körül kell alakulnia,
-
az aktivitási ráta 65 százalék körül kellene, hogy legyen,
-
a magyar cégek versenyképességének javulnia kellene,
-
a bankrendszer versenyképességének közelítenie kellene az eurózóna átlagát,
-
a költségvetés strukturális egyenlegének egyensúlyban kell lennie,
-
emellett hosszútávon a GDP 50 százalékára kellene csökkennie a magyar adósságrátának.
A Makronómon több korábban megjelent vélemény is hangsúlyozza, hogy a jelenlegi állapotában az eurózóna több kockázatot és költséget rejthet Magyarország számára mint előnyt, ezért a csatlakozást inkább hosszú távon, nem pedig az elkövetkező években érdemes megfontolni (lásd
itt és
itt).
„Végeredményben ideológiai vitáról van szó, amelyben Bokros Lajos azt gondolja, hogy jobb lenne, ha a szakpolitikákat Brüsszel, Frankfurt vagy Washington határozná meg, amelyek nem elszámoltathatók a magyarországi demokratikus folyamatok keretében”
– állítja a University of Newcastle közgazdász professzora, hangsúlyozva, hogy az eurócsatlakozás kérdése politikai vita is egyben.