Ideiglenesen hazánkban állomásozó

„Nem a szovjet csapatokról van szó. Azok 27 éve kivonultak. Ami most ideiglenesen hazánkban állomásozik, az nem a Déli Hadseregcsoport, hanem miniszterelnökünk hatalmi ambíciója. Ide szorult vissza, ideiglenesen. Pedig már kicsi volt neki ez a haza. Néhány éve látszott, komolyan fontolgatja az európai karriert. A Habony-stáb gőzerővel dolgozott Orbán nemzetközi szerepeltetésén. Egyikük szerint »ha a menekültügyben érdekeset mondott, akkor figyelni fognak arra is, ha más ügyekben is véleményt mond.« Tippelték, hogy egyszer majd az Európai Tanács elnöke lehet. Végre revansot veszünk a Nyugaton. Bakócz Tamást nem választották meg pápának, és Attilát is megállították Catalaunumnál. Magyar pápa sajna nem volt, (pedig azt legalább az anyanyelvén oszthatta volna ki Bayer Zsolt), de lám, írként a nemzeti sebekre egy magyar mutathat irányt Európának. Legalább annyira bevált volna Isten ostorának, mint Attila.

El lehetett képzelni, hogy Orbánt a történelmi széljárás magasabbra repíti, és komoly poszton vagy csak véleményvezérként, de nagy befolyása lesz a nemzetközi helyzetre. Ami ettől csak fokozódna, de miért legyen nekik jobb, mint nekünk! Török Gábor 2015 végén megállapította: »Orbán az elmúlt hetekben kiemelkedett a magyar politikai realitásból, és világpolitikailag értelmezhető szereplővé vált«. Sajnos akadtak, akik a nemzeti önzés rút példájaként boldogan üdvözölték a főnök felfelé buktatásának hírét: bár emelkedne ki minél jobban a »magyar realitásból«, a lényeg, hogy állomásozzon máshol. Legalább ideiglenesen. Dögöljön meg a szomszéd tehene is!

Pár évig Orbán vitorláját tényleg duzzasztotta a szél. A tétova Unió néhány országában példája követőkre talált. Saját pártcsaládja kínosan feszengett, de az európai szélsőjobb szövetségesre lelt benne. Nyíltan drukkolt az osztrák Szabadságpártnak, Le Pennek, az európai vezetők közül egyedül Trumpnak is. Ugyan előtte álszent újsághirdetésben propagálta a maradást, de a Brexitet végül mint a brüsszeli elit elleni lázadást üdvözölte. Putyin »trójai falovaként« kezdték emlegetni. Divatba jött: cikkezett róla a világsajtó. Igaz, nem elismeréssel, de hát a primadonnáknak is mindegy, csak beszéljenek róluk, kell az, ha valaki főszerepet akar kapni.”