Toroczkaiék egyedül maradtak, és élvezik
Ez az év a szélsőjobbos győzelmek és az azokat kísérő tömegtüntetések éve volt az európai politikában.
Ott már kezd sántítani a dolog, hogy a tradicionalisták másik nagy becsben tartott filozófusa, René Guénon feltehetőleg nem éppen Lászlóra gondolt, amikor a „szellemi tekintélyről” írt és az Identitesz vélt intellektuális fölényéhez azért a többieknek is lehet egy-két keresetlen szavuk.
„Az Identiteszt, negyed nyilaskeresztre vagy fascesre hajazó logója alapján ítélve gondolhatnánk hungarista vagy akár fasiszta csoportosulásnak is. László Balázsék viszont ugyanúgy köpnek a hungarizmusra, fasizmusra és nemzetiszocializmusra, mint a kommunizmusra. Ők nem nemzeti radikálisok, olyannyira nem, hogy nem is a szélsőjobboldalon határozzák meg magukat, mint az ÉMOH és a Betyársereg, hanem az »ultrajobboldalon«. Ezek a fess fiatalemberek megvetik a nacionalizmust és a tömeguralom összes formáját, a videóban pedig már ruházatuk tekintetében is elkülönülnek társaiktól: szigorúan csak inget és öltönyt hordanak.
A fiatal egyetemisták a tradicionalizmus nézeteit vallják, a videó névadói is ők lehettek – egyik legfontosabb ideológusuk, az olasz Julius Evola Lázadás a modern világ ellenje után szabadon. Ideológiájukról hosszasan értekezhetnénk, de ezt már megtették nálam sokkal lényeglátóbb publicisták, így álljon itt csupán néhány a főbb ismérveik közül. Lászlóék keményen elitisták és rojalisták, olyannyira, hogy ’48 kapcsán is az osztrákokat tarják támogatandónak és szinte az összes nagy, magyar történelmi személyt megvetik, élükön Petőfivel. Szeretik a hagyományt, a rendet és a hierarchiát, amelyet az indiai kasztrendszerhez hasonlóan képzelnek el.
Az ideálizált társadalmi berendezkedésük csúcsán a szellemi kaszt képviselői, a brahmanák állnak, utánuk következnek a harcos nemesek, a ksatriják. László Balázs Magyar Időknek adott interjújában ennek megfelelően meg is magyarázza, hogyan kerültek össze a Betyársereggel: »Szükség van kardra, és szükség van tollra«. Az Identitesz logójában ők nyilvánvalóan a toll, míg a kard Tyirityánékra utal. Orosz úr legfeljebb szórakoztathatja előbbieket egy kis ostorcsattogtatással unalmas óráikban.
Azzal a gondolattal, hogy a katonai vezetés felett álljon egy szellemi réteg, amely őket felügyeli, önmagában még talán nem is lenne túl nagy problémája senkinek. Ott már kezd sántítani a dolog, hogy a tradicionalisták másik nagy becsben tartott filozófusa, René Guénon feltehetőleg nem éppen Lászlóra gondolt, amikor a »szellemi tekintélyről« írt és az Identitesz vélt intellektuális fölényéhez azért a többieknek is lehet egy-két keresetlen szavuk. Pláne, ha kiderül, hogy emellett még nevetséges, magyarkodva hőbörgő »proliknak« is tartják a betyárokat és Orosz hálózatát.”