Sok probléma van a magyar egészségügyben, számos elemén kell és lehet is változtatni, de a halálhírét költeni bűnös felelőtlenség, lelkiismeretlenség.
„Sok probléma van a magyar egészségügyben, számos elemén kell és lehet is változtatni, de a halálhírét költeni bűnös felelőtlenség, lelkiismeretlenség. S mindezt összekapcsolni azzal, hogy nem nyílt ki a 3-as metró ajtaja: ostoba pitiánerség. Ma egészségügyi okokból aligha hagyja el valaki Magyarországot, inkább fordítva van: ha kínnal, félelemmel, roskatagsággal megérinti a betegség, jön haza az Egyesült Államokból, Németországból, Angliából is. És nem éppen meghalni jönnek, hanem még egy kis időt kérni, gyógyulni. És persze biztosan vannak olyanok is, akik meghalni jönnek, mert még azt is jobb otthon, a hazájukban, ahol helyesen írják le a nevüket, s lesz, ki eltemesse a porhüvelyüket. Ahol élni is szerettek volna, ha a történelem vagy az elvakító vágyak nem űzik és vonzzák őket a távolba. A legszomorúbb nem is a »hivatásos forradalmárok« naponta ontott gyűlölete, hanem az, hogy százak valami eszelős bűvöletben skandálják a mostani vezetőkre kirótt ítéletet! »Börtönben a helyük, patkányok, mocskok, brigantik! Csak a döglött fideSS-s a jó fideSS-s« – skandálják kábult bódulatban. Riasztóan ugyanaz az embertípus ez, mint aki Mindszenty József bíborosnak, Rajk László kommunista főelvtársnak, a »kulákok«, »kémek«, »szabotőrök«, »ellenforradalmárok« százainak követelt kötelet. (...)
A ma »leszámolásról« ábrándozók növekvő hangja mögött öklöt mutató erő áll. Nem lebecsülendő. Mert amit hirdetnek, tisztán politikai leszámolás. Talán észre sem veszik, hogy ezzel megtagadják a legalapvetőbb értékeinket: a demokráciát, a toleranciát. Kun Bélát zsenge korában Ady Endre párszor felpofozta: nem volt elég. Kiválasztották a patkányuszító szerepre. Ilyen szerepet ma is sokan játszanak. Van, aki egymaga olyan aktív, mint egykoron a Vörös Újság. A technika fejlődik, a világmegváltó célok maradnak.
Szerencse, hogy túl vagyunk már Kun Béláékon, Szálasiékon, Rákosié- kon és Kádárékon is. A nagy többség tanult ebből, s nem kér az újabb félnótásokból. Szeret ebben az országban élni. Mert lehet jövőt tervezni. Vannak alapok. Lehet gyermekeket nevelni. Lehet dolgozni is. Lehet álmodni. Útra indulni és hazajönni. Otthont alapítani. Olvasni, színházba, múzeumba, moziba járni, táncházba, koncertre, operába, kocsmába. Kertészkedni, vagy csak úgy kiülni a Duna vagy a Tisza partjára. S ha folyó sincs arra, a kút mellé a végtelenség illúzióját adó alföldi emlékpatakok partjára. A halállal fenyegetők, akármilyen varázslatból is készítenének maguknak igazolást, még soha semmi jót nem hoztak az emberiségre és a magyarságra. A demokrácia azért a legmegfelelőbb politikai rendszer számunkra, mert esélyt ad arra, hogy az életre, a nemzetre szavazzunk. A függetlenség pedig lehetővé teszi, hogy ne veszítsük el magunkat. És ne omoljunk bele kábult bódulatban abba a világ-kohóba, amelyben elforrnak manapság azok a népek, amelyek már elveszítették önmagukat.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Magyar Péterék terve felszámolná a társadalombiztosítást: sürgősségi ellátás járna mindenkinek, a gyógyulás viszont csak annak, aki meg tudja fizetni.
A magyar kormány minden olyan fejlesztést végre fog hajtani, amely a magyar egészségügyet, az egészségügyben dolgozókat és a betegeket szolgálja – jelentette ki Takács Péter.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
