A vasmacska halála

„Valaki halkan, de határozottan Roderick Duchatelet fülébe súghatná, hogy az Újpest nem a családi kincstár része. Nem zánkai nyaraló, matyó hímzéses terítővel a falon, nem gyémánttal díszített gyűrű, amelyet unott mozdulattal lehet a kredencfiókba tenni, és nem pillekönnyű strandlabda, amellyel játszani lehet.

(...)

És a csapathoz tartozik név, színösszeállítás és címer. Ezeket mi, szurkolók cipeljük magunkkal, boldogan, sírva, büszkén és világfájdalommal megáldva. Mert a csapat mi vagyunk, lila-fehérben, piros-kékben, zöld-fehérben, piros-feketében, mi magunk vagyunk, akik győzünk, akik vereséget szenvedünk, és azok is mi vagyunk, akik megvesszük a szent dresszt, magunknak vagy a gyerekeinknek, és megsimogatjuk a címert, ha épp olyanunk van.

A címert, amelyet most megváltoztattak.

A címert, amelyet most Roderick Duchatelet újító szándékkal megváltoztatott. Nagy hiba volt. Az újpesti szurkolók érthető kínjukban-keservükben a formája alapján vécédeszkának nevezték el, és alig van közöttük, aki szimpatizálna vele. Szombatra tüntetést szerveznek a drukkerek, mondván: vissza a vasmacskát, mert az a miénk – ha dorombol, ha nem.”