Ritkán merül fel, hogy a határon túli magyar közösség helyzetét gazdasági összefüggésekben is vizsgálni kellene. A megmaradás és az identitás megőrzése gazdasági kérdés is. A magyar kisebbségi lét nem csak a nyelvhasználat, az oktatás vagy a népi hagyományok őrzésében támaszt kihívásokat, hanem ugyanúgy jelenthet versenyhátrányt munkavállaláskor, vállalkozás indításakor vagy éppen karrierépítés során is. Az MTA és az MCC közösen folytatott reprezentatív vizsgálatokat a külhoni magyar fiatalok társadalmáról és kihívásairól, az erről szóló kötet hamarosan megjelenik. A vizsgálat a tusványosi fesztivál egyik beszélgetésének is témája lesz.
Megjelenés alatt áll az a kötet, amely a Mathias Corvinus Collegium és az MTA Kisebbségkutató Intézet közösen végzett új, a Kárpát-medencei magyar fiatalokra fókuszáló reprezentatív ifjúságszociológiai vizsgálat, a GeneZYs 2015 kutatás eredményeiről, illetve további friss, a témában releváns más vizsgálatról számol be. A témáról Tusványoson is lesz kerekasztal-beszélgetés július 20-án.
A kötet címe: Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei.
Orbán Balázs írását a kötetről és témájáról az alábbiakban olvashatják.
***
A nemzetpolitika nem csak néptánc, hanem gazdaság is
A nemzetpolitikával kapcsolatos beszélgetések során, illetve kötetekben sok szó esik a kulturális értékek átmentéséről és a nemzeti identitás megőrzéséről – s ez, azt hiszem, alapvetően jól is van így. Ritkábban merül azonban fel, hogy a határon túli magyar közösség helyzetét gazdasági összefüggésekben is vizsgálni kellene. Nem is olyan kézenfekvő ez, hiszen a múlt traumái miatt a téma erősen érzelemtelített, s ezen telítettség mellett a határon túli magyarság gazdasági kilátásairól beszélni, az anyagi kérdésekről racionalizált vitát folytatni – akár méltatlannak is tűnhet.
A magyar kisebbségi lét nem csak a nyelvhasználat, az oktatás vagy a népi hagyományok őrzésében támaszt kihívásokat, hanem ugyanúgy jelenthet versenyhátrányt munkavállaláskor, vállalkozás indításakor vagy éppen karrierépítés során is.
Jó irányba indultunk
A 2010 utáni nemzetpolitika sok szempontból gyökeres változásokat hozott. Olyan – korábban tabunak számító – politikai döntések születtek meg, amelyek alapjaiban változtatták meg a határontúlimagyar-politikát. Ezek közül ugyanúgy zászlóshajó-projekt a határon túl élő magyaroknak felkínált kettős állampolgárság, mint a – szimbolikus térben mozgó, de nem lebecsülendő jelentőségű – Trianon-emléknap. A megtett lépések egy része ráadásul nemcsak egyszeri kormányzati lépés, hanem kormányzati ciklusokon átívelő konstrukció is egyben, aminek a mögöttes stratégiai célja az, hogy a nemzetpolitika mindig, kormányzati színezettől függetlenül határontúlimagyar-barát maradjon.
Azzal ugyanis, hogy a határon túl élő magyarok is részt vehetnek az anyaországi politikai döntéshozatalban, nem fordulhat többé elő, hogy egy magára és a politikai támogatottságra valamit is adó politikai erő a határon túli magyarok érdekeinek teljes negligálásával hirdessen programot. A választási rendszer – bár ez alkotmányjogi ellenérveket felvet – politikai szempontból okosan integrálja a határon túli szavazatokat a hazai politikai rendszerbe: amellett, hogy a határon túliak élhetnek választójogukkal, nem fordulhat elő az, hogy irreális mértékben befolyásolják a hazai politikai erőviszonyokat.
Kulturális és identitásmegőrzési szempontból is tabudöntögetésnek lehettünk szemtanúi. Sosem volt ilyen élénk a kapcsolat az anyaország és a külhoni magyarok között. Közös képzések, csereprogramok, hagyományőrző egyesületek jelentek meg és működnek aktívan, szerte a Kárpát-medencében, sőt, akár az óceánon túl is.
A kisebbségi lét elsődlegesen nehézség
A rendszerváltás előtt a határon túli magyarok helyzete eleve nem lehetett része a politikai közbeszédnek, míg a rendszerváltás utáni politikai váltógazdaságban valójában nem sok minden történt, vagy ha mégis, csak ideig-óráig éreztette hatását. Pedig a magyar diaszpóra az egyik legnagyobb Európában, s a magyar állam ennek ellenére hanyagolta évtizedeken keresztül a nemzetpolitika területét. Szerencsére ez mára megváltozott: a politikai kapcsolatok és a kulturális együttműködés terén rendkívül komoly eredményeket értünk el. Egyértelmű ugyanakkor az is, hogy mindig akad tennivaló.
Mindenekelőtt, mint arra korábban is kitértem, meg kell értenünk – bármennyire nehéz is bevallani –, hogy a kisebbségi lét nehézséget jelent.
Ez egyaránt igaz a kulturális értékek megőrzésére, a politikai érdekképviselet megszervezésére, de ugyanígy érvényes megállapítás akkor, ha az anyagi gyarapodás, a gazdasági tőke felhalmozásának kérdését vizsgáljuk. Ahogy a Változó kisebbség című kötetben publikáló Gallai–Janik szerzőpáros is megjegyzi: „A határon túli magyar közösségek fennmaradásának és gyarapodásának segítése tehát egyszersmind közgazdasági racionalitás és Magyarország nemzetstratégiai érdeke”. Mint arra később kitérek, s az a kötetben szereplő tanulmányokból is kiolvasható,
Ez olyan probléma, amelyről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, és amely területre a nemzetpolitika csak a legutolsó időkben kezdett fókuszálni.
Diaszpóradiplomácia: kultúrában és politikában jók vagyunk
Ugyanerről a problémakörről a nemzetközi kapcsolatok elmélete – és annak diaszpóradiplomáciai leágazása – szemüvegén keresztül is beszélhetünk. A diaszpóradiplomácia területére vonatkozó tudományos kutatás lényege, hogy megértsük, egy adott ország hogyan használja a diaszpóráiban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy saját nemzetközi mozgásterét bővítse és a diaszpórának a helyzetét is javítsa. A diaszpóradiplomáciában is különböző országstratégiák léteznek. Létezik kulturális, politikai és gazdasági irányultságú diaszpóradiplomácia is.
A kulturális fókuszú diaszpóradiplomácia stratégiát követő országok a kulturális értékeinek felmutatását állítják a középpontba úgy, hogy a helyben élő diaszpórák azok, akik megismertetik a helyi közösséget az anyaország kulturális értékeivel. Értelemszerűen ez a folyamat segíti a diaszpórák kulturális identitásának megőrzését is, hiszen az anyaország támogatásával és céljaival összhangban élhetik meg identitásukat, illetve fogadtathatják el azzal az országgal, amelyben élnek. A magyar állam tradicionálisan rendkívül aktív ilyen irányú diaszpóradiplomáciai tevékenységet folytat – különösen 2010 óta. A diaszpóradiplomáciára vonatkozó stratégiák második formája az, amikor az anyaállam elsősorban a diaszpórák politikai tevékenységét, lobbikapcsolatainak kiépítését, saját képviseletének megszervezését támogatja. Ez is olyan stratégiai fókusz, amely a 2010 utáni magyar nemzetpolitikát alapvetően jellemzi.
Van azonban a diaszpóradiplomáciára irányuló stratégiáknak egy olyan iránya is, amelyről a magyar nemzetpolitika kapcsán kevesebb szó esik, holott a hétköznapi és életminőség-javító jellege miatt csaknem olyan fontos, mint az általunk, magyarok által is előszeretettel és viszonylagos ügyességgel gyakorolt kulturális és politikai diaszpóradiplomácia.
Diaszpóradiplomácia: gazdaságban erősíteni kell
Ez a terület a diaszpóradiplomácia harmadik, gazdasági ága, amelynek lényege, hogy a diaszpórákat az anyaállam a gazdasági kapcsolatok kiépítésére és elmélyítésére használja, bevonja őket a közvetlen tőkebefektetések lebonyolításába, gazdasági partnerekként pedig elsősorban az adott diaszpóra tagjaira tekint a fogadó államban. Számos komoly diaszpórával rendelkező állam jár el így, például Kína vagy India. Hasonlóan fontos terület a diaszpórának helyt adó országból érkező befektetések melletti lobbizás, az ehhez szükséges gazdasági kapcsolati háló kiépítése. Ez a tevékenység azért fontos, mivel az adott diaszpóra anyagi gyarapodását, gazdasági erejének növelését, financiális helyzetének javítását segíti elő.
Meggyőződésem, hogy a XXI. században a magyar nemzetpolitika egyik kulcskérdése az lesz, hogy mennyiben tudja majd használni Magyarország a Kárpát-medencében a diaszpóradiplomácia gazdasági vetületének eszközeit,
A kötetben szereplő tanulmányokból is kiderül, hogy a kisebbségi lét, az „anyaországtól való távolszakadás”, elsősorban tehertétel. Mint arra Veres Valér kötetben publikált tanulmányában rámutat: az erdélyi diákoknak csupán 14 százaléka tartja előnynek, 23 százaléka részben előnynek azt a tényt, hogy magyar származású. A túlnyomó többség tehát nehézségként, hátrányként éli meg magyarságát, annak ellenére, hogy a válaszadók többsége büszkén vállalja azt. Ezt a tehertételt kell csökkenteni, sőt, előnnyé formálni. Ennek eszköze pedig elsősorban nem kulturális vagy direkt politikai, hanem gazdasági kérdés. Természetesen a nemzeti identitás vállalásának terhei nemcsak gazdasági, hanem kulturális és politikai értelemben is jelentkeznek, viszont utóbbi két területen a magyar állam már jelenleg is aktív. Maga Veres Valér is leírja, hogy „az identitás milyen nagymértékben reagál az állam által propagált nemzetpolitikára, nemzeti ideológiára, és annak társadalmi működésére”.
A kötetben publikált tanulmányok felvillantják továbbá azt is, hogy mennyivel égetőbb problémákat találunk akkor, ha magyar kisebbségek gazdasági teljesítményét is vizsgáljuk. Bár tény – ahogy Csata Zsombor a tanulmányában leírja –, hogy az egyes országokban élő magyar kisebbség gazdasági helyzete nagyban függ attól is, hogy melyik országban él, a szintén ebben található megállapítás magért beszél: „A munkahelyi státus szerint nagyon alacsony a vezetők aránya, ami azokkal a korábbi megállapításokkal rezonál, miszerint az etnikai kisebbségek általában alulreprezentáltak a magasabb pozíciójú állásokban. A többi régióhoz képest Erdélyben viszonylag kedvező a helyzet – a megkérdezettek 2,5 százaléka tartozik a vezetők közé – a teljes népességre vonatkozó legutóbbi népszámlálás adatai alapján azonban ezzel is csak alulról közelíti az ország egészére számolt átlagot”.
Határon túliak mint üzleti partnerek
Könnyen belátható, hogy a gazdasági kapcsolatok élénkítésén keresztül, munkahelyek létrehozásával, a határon túli magyarság gazdasági súlyának növelésével ez a helyzet javítható. Mint ahogy más államok is megteszik ezt: nem atyáskodó nagybácsiként, hanem üzletfelekként és gazdasági nagykövetként partneri viszonyban állnak saját diaszpórájukkal.
Ez egy kölcsönösen előnyös együttműködés, hiszen
miközben a kulturális és direkt politikai nemzetpolitikai célok is könnyebben teljesülnek.
Diverzifikált nemzetpolitika, növekvő magyar gravitációs erő
Szerencsére már látszanak jelei annak, hogy a nemzetpolitika diverzifikálódik, s a kulturális és direkt politikai fókusz mellett vagy helyett a gazdasági nézőpont veszi át a vezető szerepet. Ha ugyanis a gazdasági erő a határon túli magyar közösségek mellett van, könnyebb vállalni a kisebbségi lét okozta nehézségeket, s ez által jobbak az esélyek, hogy a következő generációk is legalább olyan határozottan vállalják magyarságukat, mint a mostaniak.
Végső soron ugyanis csak akkor elégedhetünk meg a magyar nemzetpolitika eredményeivel, ha elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medencében a magyarságnak a legnagyobb a gravitációs ereje. Egyszerűen mondva: magyarnak lenni a „legvonzóbb” dolog. S ennek a gravitációs erőnek a része a gazdag kulturális hagyaték, a politikai cselekvőképesség és a kiemelkedő gazdasági teljesítmény egyaránt.
***
A kötet és a cikk témájáról beszélgetést rendeznek a tusványosi fesztiválon július 20-án 12 órakor. Az esemény Facebook-oldala itt érhető el.