27 éve a magyarokat mentették, a kormány szerint most már tehertételek a nemzet számára

„»A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.« (Balog Zoltán, 2017. július 20.)

Első körben szedjük is le azt, hogy a cigányokról beszél Balog. Miképpen vélekedhet úgy egy miniszter emberekről, hogy őket a tehertétel vagy erőforrás kategóriába sorolja. Egyáltalán mit is jelent az, hogy erőforrás? Ki beszélt emberekről mint erőforrásról a bolsevikok vagy a nácik óta? Egy miniszter, aki a szociális, az egészségügyi és az oktatási területet felügyeli, hogy beszélhet tehertételként bármilyen emberről, miközben az ő feladata az lenne, hogy az emberek kapják meg a megfelelő oktatást, egészségügyi ellátást, szociális segítséget, hogy boldog életet éljenek, hogy együtt dolgozhassanak a közösség és tagjainak felvirágoztatásán.

És akkor lépjünk tovább. Vajon ki dönti el, hogy a magyarul beszélők magyarok-e? Hogy dönti el Balog, hogy a magyar cigányok magyarok-e? Származási alapon, fejméret alapján, vagy lesz akcentus teszt? És hogyan lehet a cigányokról így, mint a nagybetűs Cigányságról beszélni? Egy pozsonyi, szabadkai vagy kolozsvári cigány ugyanolyan? Egy kis erdélyi falu és egy budapesti külvárosban élő cigány életét hogyan lehet egybeolvasztani a »cigányság« ernyője alatt? Mit jelent a cigányság ebben a mondatban, amikor van beás vagy lovári cigány, csak hogy két példát mondjak, akik teljesen eltérő saját hagyományokkal és kulturális külsőségekkel rendelkeznek?

Hogyan akar a kormány dönteni, hogy a határon túli magyar cigányság tehertétel vagy erőforrás? Mi lesz a döntési kritérium? És miért is hasznos egyáltalán ez az elválasztás?”