„A bérpolitika Magyarországon elvesztette eredeti funkcióját. Az egyes területeken égető munkaerőkereslet, az Európai Unióban csak Lengyelországban és Horvátországban fellelhető hozzánk hasonló bérszínvonal és az országgyűlési választások közeledte arra az egyébként helyes felismerésre ösztönözte a magyar kormányt, hogy a minimális béreket egy hat éves program keretében brutális módon megemelje. A mértékek még a szakszervezeteket is kellemesen lepték meg. Így érthető, hogy a munkavállalói érdekképviseleti szervek felismerték: elérkezett az idő arra, hogy egész ágazatokban – elsősorban a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és a turizmusban – további minimálbéremelések legyenek kikényszeríthetők.
Ezzel azonban feladták a leckét, de nem az államnak, hanem éppen a piacgazdaságnak. Mivel Orbánék számára a »társadalmi egyeztetés« csak papíron létezik, őszre az ágazati bérkövetelésekre akár állami áldás is kerülhet. Ez lesz az a pillanat, amikor a kisebb vállalkozások tulajdonosai keserűen konstatálják, ezt a bérversenyt már nem reájuk szabták.”