A Bacchanália jelentőségéről, avagy: Pride Kolozsváron

„A Pride felvonulások története is hasonló a kortárs globalizált társadalom történetében. Míg az 1969 után sorra rendezett Pride-oknak még valóban az volt a céljuk, hogy a melegeket emberszámba vegyék az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, ma már Nyugaton ezek a több ezer, többségében heteroszexuális párokat és családokat vonzó városi fesztiválok csak a mulatságról, jó zenéről, táncról és vigalomról szólnak – nyári farsang, nyári tánc a térben, örömünnepe annak, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem sokszínű.

Mifelénk persze még mindig attól félnek, hogy egy ilyen esemény megdönti a világegyensúlyt és kárhozatra ítéli társadalmunk menetét. Miközben a történelem és az emberi lét maga másról sem szól, mint a változásról: ez a darwinista elem olyannyira erős az emberi életben, hogy pontosan emiatt igyekszünk stabil elemekkel (család, vallás, intézmények, társadalom) körülvenni magunkat. Ez így jól is van. Csakhogy ezek a stabil elemek ideológiákból, gondolatokból, efemér jelenségekből épülnek föl és eleve nem az örökkévalóságra lettek kitalálva.  Az emberi létezésnek ezeket a struktúráit, vázait, ha úgy tetszik csiszolni kell, alakítani, módosítani az adott kor igényei és a társadalom mozgása szerint. Márpedig a kolozsvári társadalom egy jelentős része teljesen normálisnak és elfogadhatónak tartja azt, hogy ne rekesszünk ki állampolgárokat, ne tartsunk másodrangú emberi lényeknek olyanokat, akik csak apró részletekben térnek el a többségtől.”