„Lehülyézte” Le Pen az EU csúcspolitikusait, csak Orbánt nem
A francia politikus őrületnek nevezte azt, ami Európában folyik.
Én annyit jegyeztem meg, hogy a menekültek integrációját segítheti, ha egy országba nem csak szűk családját küldik, de együtt talál befogadásra testvérével vagy volt falusi szomszédjával. Interjú.
„Megtanulta már, hogy van magyarul, hogy migránsfalu, illetve az, hogy bocsánat?
Nem. És ez egy igazán aljas történet. Tévesen idéztek, egy német újság által kiadott közleményben. Soha nem mondtam ilyet, de az igaz, hogy sok dolgom lett ezzel a pár mondattal.
El tudom képzelni. A szír falvak esetleges csoportos áttelepítése azonban egy önnel készített interjúban hangzott el.
A Neue Osnabrücker Zeitungnak adtam egy interjút, amelyben a szír falvak ötletét felvetette az újságíró, az nem az én követelésem volt. Én annyit jegyeztem meg, hogy a menekültek integrációját segítheti, ha egy országba nem csak szűk családját küldik, de együtt talál befogadásra testvérével vagy volt falusi szomszédjával. Mind át tudjuk élni, milyen az, amikor minden ismeretség és nyelvtudás nélkül egy országban találjuk magunkat. De itt hangsúlyozottan az integrációról van szó, amely mindkét fél, vagyis a menekült és a befogadó számára is előnyös. A Neue Osnabrücker Zeitung az interjú mellett egy sajtóhírt is kiadott, amelyből úgy tűnt, én követelésként fogalmaztam volna meg falvak letelepítését, és ez adna választ Magyarország, Lengyelország és Csehország döntésére, hogy nem fogad be menekülteket. Ezen állítások egyike sem igaz.
(...)
El lehet várni egy országtól, hogy a többiekkel szembeni szolidaritás nevében integráljon társadalmába menekülteket?
Szerintem igen. Az Orbán-kormány megtagadja azok befogadását, akiket a többi tagállam együtt Olaszországból és Görögországból kellene átvenniük. Helyesnek tartom, hogy emiatt kötelezettségszegési eljárásba kezdett az Európai Bizottság. És továbbra is vallom, hogy egy társadalomnak jót tesz, ha bajba jutott embereket befogad és integrál. Azt tapasztaljuk, hogy a menekültek kifejezetten motivált emberek, akik vissza akarnak adni valamit annak a társadalomnak, amely rajtuk segített. Így ha mindkét fél hisz az integrációban és tesz érte, akkor az meghozza gyümölcsét. Nem állítom, hogy nem jár problémákkal, de az előnyei jelentősebbek.
(...)
Mi a helyzet megoldása ön szerint?
Hogy mindenki tartja magát a döntéshez, amelyet a közösség meghozott. Nem valami okkult helyen történt ez, hanem a tanácsban, amely a tagállami kormányok képviselőiből áll. Eldöntötték az elosztást, így azt végre is kell hajtani, és ebben nem csak Kelet-Európának van lemaradása. A helyzet ugyanis már jogállami kérdéseket is felvet: van egy közös döntés, amelynek végrehajtását egyesek megfelelő indok nélkül megtagadnak. Nincs jó indok, hogy védelemre szoruló embereket, akik Aleppóból menekülnek, ne fogadjon be egy európai ország.”