„Régóta ígérte, hogy megírja önéletrajzi könyvét, amelyben őszintén vall majd az életéről és a pályafutásáról. A könyv, az Átvilágítás csütörtökre csakugyan a boltok polcain lesz, de legalábbis az Ünnepi Könyvhéten, a kiadója standján. Csak a szerző nem lesz már ott a budapesti Vörösmarty téren. Pünkösdhétfőn, a könyvhét hetében,
életének nyolcvanötödik évében meghalt Jókai Anna Kossuth-díjas és Kossuth-nagydíjas író. Ha marad még ideje, hogy dedikálja a könyvét, biztosan sokan sorban álltak volna az aláírásáért a könyvhéten. Népszerű író volt, előadásaira mindig sokan jártak, keresték a könyveit. Szerették az olvasói, reményt adott nekik. Ő spirituális realizmusnak nevezte el azt az irodalmi irányzatot, amelyben alkotott.
Az öregedés regénye, a Ne féljetek! lett pályája második felének emblematikus műve. Egyre inkább azt a spirituális többletet kereste a szereplői sorsában, amiről a spirituális realizmust elnevezte. Közéleti szerepet csak a nyolcvanas évektől vállalt, amikor már érződött a változás szele. Az Átvilágításban azt írta: a nyolcvanas évekig egyfajta adottságként, megdönthetetlenként tekintett a rendszerre. A Magyar Írószövetségnek a nyolcvanas években elnökségi tagja, alelnöke, később elnöke is volt.
A kilencvenes években kettészakadt irodalmi életnek az utóbbi években már csak a jobboldalinak mondott szárnya méltatta Jókai Annát, a másik oldal alig-alig emlegette. Az elmúlt években sokszor a politika kapcsán került szóba a neve: köztudott, hogy a jobboldali kormány támogatója volt, és a jobboldali politikai elit is becsülte. 2015-ben a Forbes magazin a nyolcadik legbefolyásosabb nőnek választotta a kultúrában. Elsőként kapott Kossuth-nagydíjat, a vele járó jutalmat irodalmi díj alapítására ajánlotta fel. Ezen kívül is rengeteg elismerés birtokosa, egyebek között József Attila-díjat (1970), Nemzet Művésze címet is kapott (2014), és elnyerte a Prima Primissima Közönségdíjat is.”