A kortárs magyar ifjúsági irodalom súlyosan le van maradva az általa megcélzott ifjúságtól, és ha sürgősen nem teszünk valamit mi, szerzők, szerkesztők, kiadók, terjesztők, akkor pár év múlva már Harry Potter nevére sem fog emlékezni senki.
„Mit keres Harry Potter Nyergesújfalun? Semmit. Én kerestem Harry Pottert (is) ebben a kisvárosban, és nem találtam. Ott álltam körülbelül negyven gyerek előtt, 10-14 évesek voltak, mindannyian a nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola diákjai, azon belül is egy olvasóklub tagjai - ennek kapcsán hívtak meg rendhagyó irodalomórára (vagy író-olvasó találkozóra, amely elnevezést sok okból nem szeretem) -, és miközben hiába kerestem közöttük a roxforti varázslófiút, az járt a fejemben, hogy vajon a szemüveges varázslótanonccal is ugyanaz történt-e, mint Neil Gaiman Amerikai istenek című regényében a tucatnyi istennel. Ha nem hisznek benne, ha nem olvassák, akkor ereje megfogyatkozik, jelentéktelenné és fölöslegessé válik. És milyen sorsra jut akkor a kortárs magyar ifjúsági irodalom, ha már a varázslótörténeteket sem olvassák?
(…)
A szerző írjon olyan könyvet, ami a kölykök világáról szól - hitelesen, érdekesen és fordulatosan. De figyeljen arra is, hogy ez a világ nem csak Budapestből áll, mert még mindig ott tartunk, hogy három budapesti kerület hat jó iskolájának adunk ki könyveket, pedig vidéken nyolcmillióan élnek. A kiadó pedig keressen ilyen könyvet, és ha nem talál, akkor keressen egy szerzőt, aki tud és akar és képes ilyet írni. Szerzők szerezzetek, írók írjatok, kiadók rendeljetek és adjatok ki - és ha ez sikerül, akkor a probléma még mindig nincs megoldva, mert a könyv még mindig nem jutott el a reménybeli olvasójához.
Trükkös dolog ez, talán a történet legtrükkösebb része, hiszen a kölykök nagy részének nincsen pénze könyvet venni, és a szülei sem erre költenek. Reklámozni ennek a korosztálynak szinte lehetetlen, mert ha látja is a reklámot a tableten vagy a telefonon, a Youtube-on vagy a Facebookon, teljesen immunis minden ilyen próbálkozásra. De ha még hatna is a reklám, hol vehetné meg a a könyvet? Vannak városok, ahol ötven kilométeres körzetben sincsen könyvesbolt. Megrendeli a neten? Ne áltassuk magunkat, egy 12 éves kölyök ma Magyarországon nem fog a neten könyvet rendelni. Akárhonnan nézzük, egy irányba mutat minden tényező, és ez az iskola, azon belül is a magyartanár és az iskolai könyvtár.
Én nem jutottam volna el Makóra Janáky Mariann nélkül, ahogy Nyergesújfaluba sem jutottam volna el Sztanek-Pifkó Célia nélkül. Ők, a magyartanárok adták a kölykök kezébe a könyvet, teremtettek olyan környezetet, hogy a könyv eljuthasson hozzájuk, így a hála meg a köszönet őket illeti, valamint a többi elkötelezett, sziszifuszi munkát végző magyartanárt, akik nap mint nap a lelküket teszik ki azért, hogy a gyerekeink olvassanak. Ennek fényében mondom azt, hogy nekem szerzőként kutya kötelességem olyan könyvet írni, amivel az ő munkájukat segítem, olyan könyvet írni, amit a srácok elolvasnak, ami érdekli és szórakoztatja őket, és megmutatja nekik a világukat, illetve azt, hogy hol lehet benne a helyük.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
