Több nyelven fütyülni

„Mostanában sokakban megfogalmazódott a kérdés: még ha az elmúlt években nem is alakultak túl fényesen a román–magyar kapcsolatok, legalább mindennapi gyakorlati kérdésekben miért nem sikerül az elvárható minimális együttműködés? A román belügyminiszter a minap amiatt dohogott, hogy a két ország hatóságainak nem megfelelő kommunikációja is hozzájárult a határátkelőknél tapasztalható torlódások kialakulásához. Miközben külföldön élő román állampolgárok – beleértve az anyaországba elszármazott erdélyi magyarokat – tízezrei utaztak haza húsvétra, a román és a magyar határrendészet a közösen végzett ellenőrzés optimális összehangolására sem volt képes. Pedig ehhez igazán nem kell visszanyúlni a sokat hangoztatott stratégiai partnerségi megállapodáshoz, sőt még a korábban előszeretettel megrendezett közös kormányülések újramelegítésére sincs szükség.

Politikusok és elemzők szájából rengetegszer hallani, mennyi közös érdek, politikai, gazdasági, kulturális kapcsolódási pont köti egymáshoz a két országot. Csakhogy ezekből nagyon keveset sikerül kiaknázni. Pár hónappal ezelőtt, az új bukaresti balliberális kormány hivatalba lépését követően felcsillant a remény, hogy megtörténik az elmozdulás a kétoldalú viszonyban. Ezt az optimizmust táplálta az új román külügyminiszter barátságos hangnemet megütő székfoglalója, majd februári budapesti látogatása, amelyet aztán nagy csend követett. Sovány vigasz, szomszédságpolitikának pedig édeskevés, hogy jelenleg Bukarest és Budapest között jobbára két dologban teljes az összhang: egy amerikai milliárdos rekcumozásában és a „civil” szervezetekkel szembeni erélyes fellépésben. Ennél azonban kicsit több kellene az elmúlt évek meglehetősen fagyos viszonyának enyhítésére.”