Rohanunk a forradalomba? – Civilizációnk identitászavaráról

2017. május 23. 13:14

Minden oké, és ez örökre így is marad – hihettük sokáig. Most viszont Európa valóban fokozódó identitászavarban vergődik. Szavaink már nem azokat a fogalmakat jelentik, amiket eredetileg takartak. Így haladunk identitászavaros Európánkban egyenesen a káosz felé.

2017. május 23. 13:14
Gágyor Péter
Mandiner

A XXI. század csupa ígéret és csupa fenyegetés. Olyan világban, olyan korszak kezdetén élünk, ahol és amikor semmi másban nem lehetünk biztosak, csak abban, hogy hatalmas változások vannak készülőben” – írta Susan Greenfield 2007-ben.

Sokan emlékezünk még a „Ha kedd, akkor Belgium” című filmre. Nem is az esztétikai értékei vagy a művészi színvonala emlékezetes, inkább a könnyed üzenete és az abban rejlő nagyképű magabiztossága köszönne tán vissza, mely szerint a helyzet nyugaton valóban és megnyugtatóan változatlan és változhatatlan, akár a brüsszeli Maneken Pis kőmosolya.

Minden oké tehát, és ez örökre így is marad – igen, így ígérte pár évtizede ez a giccsfilm a reményteli utópiát,

jóval korábban, mint Francis Fukuyama az általa meghirdetett történelem végét. Közben ugye tapasztaltuk, hogy a történelem mégsem fejeződött be, tovább lépeget, tapos a mi históriánk a kalandokat és horrorokat megszégyenítő forgatókönyvei (összeesküvés-elméletei - conspiracy theory) szerint, vagy épp a káosz irányába.

Nem lehet azonban ezt a változást a Nyugathoz csatlakozó közép-európai országok különböző identitástudatával, ezzel a kéretlen (de nem váratlan) hozományával magyarázni. Az európai közös identitás ugyanis évtizedekkel korábban sem létezhetett, és nem csupán a – mondjuk – lapp és szicíliai emberek, társadalmak különböző világképei okán. Hiszen előítélet rendszereink fellelhetők a leszűkítek tereinkben is, sőt, akár egy bérházi folyosó szomszéd lakásainak békésnek tűnő lakói között is.

Földrészünk sem „rendelkezik konzisztens énképpel, s nincsenek olyan belső normái, amelyek segítségével az élet főbb területein elhelyezhetné és értékelhetné saját magát”. Erikson szerint ez ugyan csupán egy személyiségfejlődési diagnózis a kollektív identitástudatunkról (ha van olyan), hiánya viszont mintha mégis rárímelne Európa eróziójának összefüggéseire, a választási manipulációktól a terrorra adott válaszainkig.

Az identitás fajlagos jelenléte, illetve hiánya az én-tudatban mintha eredendő bűnünk lenne, hiszen az identitás jellegzetes zavara árnyként kísérte már a felvilágosulás jelentős személyiségeit is. Rousseau, a korabeli főúri szalonok elkényeztetett és bőkezűen támogatott kedvenc társalgója, az Emil című regény/gyermeknevelési használati utasítás szerzője a saját gyermekeit árvaházakban helyezte el, és bizonyára tudatában lehetett ő is annak a ténynek, hogy ezen intézményekben a csecsemők mortalitása legalább 90%-os volt. Más etikai szempontokat követve ugyan, de felidézhetnénk azokat a Rousseau-kortárs gondolkodókat is, akik kezdeti könyvtári tétovaságaikat levetvén a guillotine-ok fékevesztett étvágyát szolgálták ki ítélőként, felbujtóként vagy akár áldozatként. Koruk gyermekei voltak, a kor társadalmi identitás zavarainak létrehozói – és áldozatai.

Az identitás problémája a „mindig csak kérdező” Szókratész óta, illetve az egymással vetélkedő ókori gondolkodók/irányzatok harcai óta, majd a koraközépkori egyetemek alapítása nyomán, benne lappang az európai értelmiségi szerep/küldetés mozzanataiban. Az inkvizíció áldozatai, eretnekek és tudósok a saját identitásukat is hordozó tételeik áldozataivá váltak illetve kényszerültek megtagadni tanaikat.

A felvilágosodás nyomán azonban az identitás problémája mintegy tömeges, leárazott „közkincsé” válik.

Juthat belőle mindenkinek, ha kell, ha nem. A felvilágosodás előtt ugyanis még egy mindenekfölött kanonizált morállal szemben kellett a gondolkodó embereknek (gyakran akár ravaszkodó csúsztatások mentén) identitásukat, szellemi önképük részét nyilvánosan is megvallaniuk. A felvilágosodás és a szekularizáció nyomán viszont – az általános társadalmi morál halványodása következtében – az a különös helyzet alakult ki, hogy az identitás/önkép jellemzőit általában nem volt, nem is nagyon lehetett már mihez viszonyítani. A társadalmi morál elvesztése ugyan fel sem tűnt, de a hiánya hatott. Az identitás keresése amolyan egocentrikus pótcselekvéssé, a dekadens felületesség szabadpiacává értékelődött le, végül a diktatórikus társadalmi elvárások híján siklott ki eredeti szerepéből.

Ethoszról ugyanis csak az egyén esetében szólhatunk. Thomas Mann az ethoszt a szellem arisztokratikus megnyilvánulásának minősítette. Nagy csoportok, társadalmak esetében a morál tölti be, ha betöltheti az erkölcsi mértéket – kisebb-nagyobb eredményességgel.

A társadalom változása (fejlődése?), a javuló életszínvonal, a halványuló s olykor eltűnő társadalmi morál hiánya az ember önző magányát teremtette meg.

A háborúk, a forradalmak terrorja végül mintha az önzést kínálta volna fel a túlélés utolsó lehetőségeként.

Az individuális társadalomban az elidegenedő ember az identitást önzése által próbálja meghatározni, és gyakran a káosz felé réved. Jellemzőjévé válik a befejezetlen gondolat, a féltudás. A magát értelmiséginek (ön)minősítő réteg esetében a vita és párbeszédképesség helyére az ösztönös reakciók lépnek, a szürkeállomány helyét az agy reptilis része helyettesíti.

Utólag ezeket a kisiklott, gyakran vulgáris párbeszéd-helyzeteket (illetlen, etikátlan vita- és harcmódszereket) magyarázandó ideológiák teremtődnek, amelyekben szélsőséges libertariánus sallangokkal fogalmazódik meg egy az eredetileg tán kínos állapothoz alakított magyarázat, amit alkalmazói szívesen értelmeznek neoliberalizmusnak, pedig nem az.

A vélt neoliberalizmus zsákjába sok minden belefér. Az egykori hatvannyolcas párizsi vörös terrorista is, aki pár évet ugyan más politikai színekben hőbörgött az Európai Parlamentben, mégis, hallgatóságában felidézte a barikád-szónoklatainak fertőző stílusát. Az általános identitászavarra alapozva senki által nem választott bürokraták, sőt, gyanús múlttal rendelkező mágnások döntenek, dönthetnek egy földrész népeinek sorsáról. Munkálkodásaik folytán tájékozatlan (és alkalmatlan) politikusok és parlamenti képviselők felelőtlen és vitaképtelen mantrákat szajkózva kívánnak dönteni, szavazni földrészünk államainak a sorskérdéseiről. És még hosszan sorolhatnánk Európa identitászavarának friss és aszalt gyümölcseit.

Európa valóban fokozódó identitászavarban vergődik. Szavaink már nem azokat a fogalmakat jelentik, amiket eredetileg takartak.

Jelszavakká, közhelyekké silányultak – a lényegük érthetetlen, illetve külön-külön mindenkinek mást jelentenek. Mindenki más, a saját értelmezésében használja ezeket, a párbeszéd lehetőségét így fogalmilag is mintegy kizárja. (Latin: tolerantia; angol: tolerance; francia: tolérance, spanyol: tolerancia; jelentése 'elviselés', 'engedélyezés', 'megtűrés'.) Mai értelmezésében azonban elvárt és kötelező gesztus (mintegy szolgáltatás) mindenféle, sértő, szokatlan, szélsőséges viselkedéssel, atrocitással szemben, amit a többség köteles megtenni egy kisebbséggel, vagy egy illegális zaklató civilizációnktól idegen csoporttal szemben. Az önzés manipulációja ez a közérdeknek palástolt jelenség is, ami mögött ott rejlik alig álcázottan valakiknek a profitja, nyeresége.

Individualizálódott társadalmunkban erősödik az önzés. Szélsőségesen egoista egyedekből már működő kis csoportokat sem lehet kialakítani (esetleg csak rövid életű érdekszövetséget). Harmonikus működésre képes társadalmakat, ezek földrésznyi szövetségét/unióját megteremteni, azonban ezekkel a működésképtelen módszertanokkal, utópiákkal – eleve lehetetlen. Chardinre hivatkozván, egyedül az „egó, az én magányos jelenléte nem elég”. Társadalmi viszonylatban nem működőképes még kis csoportok esetében sem. A „mi” kell. Minden emberi érték többes számot feltételez. Az „én” a magány, a nihil, az elszigeteltség, a mi az emberi jelenségek forrása, maga a létezés, „az igazi egó az egoizmussal ellentétes irányba nő”. Más kérdés mennyire alakulhatnak ki a „mi” - tudatok Európa önző, individualizált társadalmú országaiban.

Ha kedd… akkor tüntetés!

Igen, ez van Woodstock és a hatvannyolcas Párizs óta máig.  Elmúlt évtizedeinket rengeteg jelentéktelen és fölösleges tüntetés sora kísérte. Dekadens társadalmi, sőt álhatalmi küzdelmek ezek többnyire, amiknek a vezérfonala gyakran csak annyi, hogy buli van! Buli a lényeg, és az azt követő publicity, a médianyilvánosság. A tüntetők egy része boldog-balgán hiheti, bár azt sem tudja, mit és miért fog tenni (olykor ezért szellemi tunyasága tehetetlenségében hamis és téves jelszavakkal handabandázik). De végül mégis összeáll, összejön az akció, nekik és neki is sikerült, hogy oda figyeljen rájuk, a félvilági hősökre a fél világ. Ebben a bűvkörben még a tévelygők is elhihetik, hogy most már végre megcsillantották vélt identitásuk mindenkit elvakító fényét, miközben programjuk nincs (eleve nem is volt), a „buliban” csak a megfoghatatlan vélemények özöne áramlik, s a vulgáris hőzöngések helyettesítenék a társadalomnak felkínálható gondolati szerkezeteket, társadalomjobbító terveket.

Így haladunk identitászavaros Európánkban egyenesen a káosz felé.

„Rohanunk a forradalomba”?

Összesen 76 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
korona
2017. május 23. 20:55
(bemásoltírás)-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- AZ ÚJ JOBBOLDAL MAGYARORSZÁGON: IDENTITESZ “Új jobboldalt építünk!” – interjú László Balázzsal az Identitesz elnökével Az utóbbi időben egyre aktívabban van jelen a nemzeti oldalon a fiatal értelmiség. No, nem a CEU liberális hordáira gondolunk, hanem a hazafias értelmiség képviselőire. A legkiemelkedőbb ilyen hazafias szervezet a folyamatosan növekvő, nemrég párttá is alakult Identitárius Egyetemisták Szövetsége. Az Identitesz elnökével László Balázzsal beszélgetünk. – Mi az, hogy IDENTITESZ és milyen céllal jöttetek létre? – Az Identitesz – mint kifejezés – az Identitárius Egyetemisták Szövetsége rövidítése. Az egyetemi szférában való jobboldali szervezkedéshez felvettük a nyugati identitáriusok által használt elnevezést, ám már ideje korán tovább is léptünk ennél: nem elégedtünk meg – miként a nyugati identitáriusok – a puszta bevándorlásellenesség retorikájával. Sőt, már alapvetően hibás megközelítésnek tartottuk ezt a minimalista tagadás-politikát, de gyakorlatias okokból ezt a nevet találtuk átmenetileg célszerűnek. Az Identitesz viszont valami több, valami új lett: egy új jobboldali diákközösség. Új a jelenlegi magyar jobboldali felfogáshoz képest három szempontból is: 1, a szervezeti működés hangsúlya nem a létszám bármi áron való növelésén, hanem a tagok egyéni lelki minőségének pallérozásán van; 2, kommunikációs szinten nem foglalkozunk felesleges törésvonalakat húzó történelmi témákkal (1848, két világháború közötti időszak, stb.), ugyanis a legégetőbb kérdés jelenleg a puszta megmaradás; 3, nem érint minket a politikai korrektségnek elnevezett politikai megfeleléskényszer, mert számunkra az igazság kimondása párosul egyfajta heroikus életszemlélettel. Diákszervezetünk létrejötték célja pedig az egyetemi szférában is uralkodó hagyomány-, normalitás- és nemzetellenes liberális szellemiség helyett egy nemzethű, rendszerető és a normalitásért minden módon kiálló hallgatói közösség létrehozása volt, hogy az igazi jobboldal is rendelkezzen egy úgynevezett értelmiségi vonallal. Így – ennek fényében – egyfajta fészket teremtettünk a jobboldali egyetemisták számára. – Kézenfekvő kérdés az utóbbi hetek eseményei és liberális sajtó által vezetett nemzetközi hisztéria hadjárat fényében: mit gondoltok a CEU-ügyről? – A kormány már megpróbálja azt kommunikálni, hogy a Lex-CEU nem fog ártani a Közép-európai Egyetem működésének. Én ezt nagyon sajnálom. Nekem az a véleményem – és itt úgy érzem diákközösségünk valamennyi tagjának nevében is szólhatok – hogy ilyen normalitás-ellenes és normafelforgató intézménynek nincsen helye egy egészséges társadalomban. Ez nem a „tudás szabadságáról” szól (ugyanezen liberális hangadók nem állnának ki éppen ilyen hangsúllyal például a magyarországi keresztény egyetemek mellett). Csak a baloldali felforgatáshoz, a hagyomány pusztításához értenek. A CEU-nek nincs helye Magyarországon. – Miért alakultok párttá? Nem féltek attól, hogy a Jobbik ellenfelet lát majd bennetek? – Nem mi választjuk meg a pillanatot. A megfelelő pillanat pedig most érkezett el, hiszen a Jobbik balratolódása révén hatalmas űr tátong a jobboldalon. Európa etnikai homogenitása végveszélyben, a magyar lelki minőség drasztikusan süllyed, a politikai teret pedig áthatja a megalkuvás és részrehajlás betegsége. Most jött el a pillanat, most kell megmozdulni. Másrészt pedig pártként sokkalta nagyobb mozgásterünk lesz, mint diákszervezetként. Persze, a felsőoktatási széfárban való mozgásunkat is megtartjuk. Attól pedig nem féltünk és nem is fogunk, hogy ki lát vagy ki nem lát bennünk ellenfelet. Ez az ellenfelek dolga, a mi erősödésünket ez nem befolyásolja. – Milyen kapcsolatot ápoltok más nemzeti szervezetekkel? – Nagyon jó viszonyt ápolunk többek között a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, a Magyar Önvédelmi Mozgalommal és egyre inkább – aminek e felületen örömmel külön hangsúlyt is adnék – a Betyársereggel. – Az IDENTITESZ elnökeként egyre gyakrabban látunk a médiában. De ki is az a László Balázs? Miként kerültél kapcsolatba a hazafias gondolattal és hogyan jutottál el arra a pontra, hogy nyilvánosan felvállald gondolataidat? – Jómagam már 15 éves korom óta foglalkozok politikával. Az élet a maga kíméletlen felvilágosító munkájával már ekkor élesen bemutatta nekem a magyar nemzet égető sorskérdéseinek egynéhány elemét: mint például a cigányság kiilleszkedett rétegének bűnözési hajlamát, a magyarság szívós és becsületes rétegeinek gazdaságilag perifériára szorulását, valamint és nem utolsó sorban a rassztudat elhalványulását és ezzel a nemzeti önsorvasztás jelenségét. Így már gyakorlatilag ekkor megkezdtem politikai tevékenységemet, ahol csak lehetőségem volt rá: baráti körökben, iskolában, lokális szinten és jobboldali szervezetek környékén. Azóta folytatok politikai tevékenységet, emellett szisztematikusan művelem magam szellemiség és fizikailag egyaránt. A gondolataimat pedig sosem rejtettem véka alá, az egyetemen is a kezdetek óta aktívan teszek hitet jobboldaliságom mellett. – Tanulmányaidat mennyiben befolyásolja, ha befolyásolja, politikai szerepvállalásod? Nem érnek támadások emiatt? – Az elmúlt félévben érződik igazán, hogy nehéz összeegyeztetni az egyetemi tanulmányokat a politikai szerepvállalással – mind időben, mind energiában. Viszont könnyít a mindennapokon, hogy nem csak politizálok, de politikatudományt is tanulok, így kiegészíti egymást az elmélet és a gyakorlat. Volt, hogy bizonyos egyének (de még az RTL Klub is) megpróbáltak eltávolítani az egyetemről, de nem jártak sikerrel. Azért az senkinek sem lenne szép reklám, ha a véleményem miatt rúgnának ki. De, ha ez így is történne, az sem érdekelne. Minden áron politizálni fogok, nem fogok beállni a némák és részrehajlók szürke sorába. – Mit tanulsz pontosan és milyen terveid vannak a jövőben? – Politikatudományt, vagyis politológiát tanulok lassan három éve és idén fogok végezni az alapszakkal. Mesterszakra nem megyek tovább, ugyanis az egyetem befejezése után még aktívabban akarok szerepet vállalni a politika gyakorlati életében. Így a változatlanság kedvéért: a jövőben is a politika világában vannak terveim. – Sportolsz valamit rendszeresen? – Hat éve rendszeresen művelek harcművészetet különböző küzdősport-ágazatokban. Vallom, hogy egy jobboldali magyar fiatal egyszerre pallérozza a szellemet és egyszerre a testet. Már amennyi lehetősége van rá. – Mit gondolsz a Betyárseregről? – A Betyársereg egy hatalmas fénycsóva az európai sorvadás éjszakájában: remény a magyarságnak, hogy közösséget alkotva bizony markáns kiállást és önművelést lehet tanúsítani a rasszvédelem jegyében. Mélyen tisztelem a Betyársereg munkásságát, kiállását, nemzethűségét és megalkuvást nem ismerő vezetőjét. Szívből remélem, hogy a történelem még szorosabbra tudja fűzni a két szervezet közötti jó viszonyt. – Végezetül mit üzennél a mai egyetemistáknak és azoknak a fiataloknak, akik szeretnének tenni valamit hazánkért? Bátorság: ezt üzenem minden egyetemistának és minden fiatalnak! Ne aggódjatok és ne féljetek, mert a nemzetért való önzetlen kiállás jutalma a nemzet maga. Merjetek felszólalni, merjetek megmozdulni, merjetek kiállni a szürke sokaság sorvasztó tömegéből és induljatok meg a normalitás védelmében! Ne azt mérlegeljétek, hogy megéri-e, csak mozduljatok meg, mert a történelem minket szólít!
korona
2017. május 23. 20:14
Európa nem fog meghalni. Európa megmarad és fejlődni fog. Az USA és filozófusai elfelejtik, hogy az ő civilizációjuk Európából származik. Európa soha nem lesz Európai Egyesült Államok, hacsak nem erőszakkal, ugyanis Európa országai, nemzetei FORRÁSORSZÁGOK, FORRÁS NEMZETEK az egész világ számára. Európában minden adott, ami egy még fejlettebb civilizáció létrejöttéhez szükséges: fehér keresztény emberek, ideális időjárás, ősi kultúrák. Európa sehol a világon nem ismételhető meg a maga teljes valóságában, mert az emberi fajok nem eléggé fejlettek, mert az időjárások lehetetlenek, mert felhasználhatatlanok a történelmi gyökereik. Csak a gyönyörű Európa lehet továbbra is diadalmas az egész világra vonatkozólag. Ezt a kontinenst minden eszközzel, minden európainak ezer körömmel, vassal, acéllal, pénzzel, arannyal, gyémánttal VÉDELMEZNIE KELL. Ilyen sehol nincs a világon, csak itt! Európa kellős közepe Magyarország.
Tündér_Lala
2017. május 23. 19:18
Jó írás ez, de az ok okozati összefüggéseket levezeni legfeljebb egy könyvben lehetne. A lényeg szerintem, hogy arisztokrácia váltás történt és az új arisztokráciának nincs arca és nem vállal felelősséget semmiért. A társadalmi folyamatok többsége pedig tudtosan megtervezett lassú és kitartó munkával előállított rombolás (némelyek tudatosan, mások anélkül hogy tunák mit teszenek). A végcél a teljesen egyedül maradt és individualizálódott embertípus, amely teljesen védtelen. Az odavezetó úton pedig manipulálják az embereket éppen jószándékaikra appellálva rossz célok érdekében maradék közösségeik végső szétveréséig.
brekker
2017. május 23. 19:02
Make the Anthill Great Again! The Ant Colony and the Human One cassandralegacy.blogspot.hu/2017/05/make-anthill-great-again-ant-colony-and.html
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!