Az elnökké válás művészete

„Több kutatás eredménye alapján megállapítható, hogy az amerikai politikában a párthoz való tartozás és annak színeiben való megjelenés jelentősége folyamatosan csökkent. Akik még fogékonyak a pártokkal való kulcsingerekre, azok a kisebbségek – akiknek politikai részvétele folyamatosan növekszik –, ellentétben a fiatal korosztállyal: az ő esetükben a személyiségséma, vagyis a jelölt által közvetített értékek kognitív feldolgozása dominál.

A 90-es évek végén úgy gondolták, a következő két évtizedben egyre nőni fog azoknak a száma, akik inkább személyiségséma, mint pártséma alapján szavaznak: ez a jóslat be is igazolódott. Ezért hangsúlyos az imázsépítés szerepe a politikai kampány és választások során (Hunyadi, 1998).

Orbán Viktor miniszterelnök 2007-ben egy interjújában mondta: »A politika eredendően azt jelenti: világossá tesszük az ország előtt álló lehetőségeket, és segítséget adunk az embereknek a választásban«.

Bármennyire is értünk egyet vele, vagy gondolkodunk idealista módon, látnunk kell: a politikusi brandépítés harcterén az imázsok küzdenek egymással. Ezt láthattuk a legutóbbi amerikai elnökválasztás során is. A tökéletesen összerakott, kimért, emiatt kevésbé valódinak tűnő jelölt vesztett a szókimondó, sokszor botrányokba keveredő, ám az elégedetlenkedő választók hangját felerősítő jelölttel szemben.”