A russzofóbia ragályos

„A baloldali ellenzék kezd beleőrülni az oroszkérdésbe. Ezt a mondatot meg lehetne árnyaltabban is fogalmazni, de a lényeg mégis az, hogy a russzofóbia kezd átcsapni öngerjesztő irracionalitásba. Mostanában már olyan politológusi „jó tanácsok” is elhangzanak, hogy a baloldali ellenzék választási kampányának az orosz fenyegetés elleni fellépésre kell épülnie. Megpróbálom elképzelni az ózdi munkanélkülit, a tiszakécskei közmunkást, a rákoskerti kisnyugdíjas nénit, amint azt mondja magában: voltaképp mindennel meg vagyok elégedve itthon, csak az a Putyin, na, az ellen mindenképp szavaznom kell!

A párt hagyományos támogatói és a visszanyerni remélt egymillió szavazó számára az oroszellenes hangulatkeltés vagy érdektelen, vagy kifejezetten ellenszenves. De az árral szemben nehéz úszni, és komoly erők dolgoznak azon, hogy a végzetesen megosztott magyar közéletben a baloldali ellenzék fő témája a radikális oroszellenesség legyen.

Erre természetesen lehet azt válaszolni, hogy a Fidesz pedig az éppoly irracionális Soros- és Brüsszel-ellenességre építi a kampányát. Van azonban két alapvető különbség. A Fidesz Brüsszel-ellenessége valójában cinikus játék, amelyet a kormányoldalon senki sem gondol komolyan. Orbán Viktor minden hónapban elmegy Brüsszelbe az EU vezetőinek tanácsülésére, büszkélkedik az uniótól kapott eurómilliárdokkal, és komoly nyomás esetén az úgynevezett „Soros-egyetemmel” kapcsolatban is hajlandó engedni.

Ha a Brüsszel-ellenességgel már nem lehet sokat nyerni 2018-ban, akkor Orbán és csapata könnyen találhat magának egy másik kampánytémát, amelyet óriási médiafölényével sikerrel sulykolhat bele híveibe. A baloldali ellenzék azonban erkölcsi kérdést csinál az oroszellenességből, amelyet véleményvezérei a választási kilátásoktól függetlenül rákényszerítenek a politikusaikra.”