Brzezinski a klasszikus amerikai geopolitikai gondolkodó, Halford Mackinder nézeteit vallotta. Ő is szigetnek fogta fel Amerikát, amelynek legfőbb világpolitikai ellenlábasa az Eurázsia jelentős részét uraló szárazföldi hegemón lehet, legyen ez egyetlen ország, illetve egy-két ilyen ország szövetsége. A mindenkori amerikai kormánynak elemi érdeke tehát, hogy megakadályozza ezt az eshetőséget. Az USA-nak célszerű vagy inkább egyenesen kötelező arra törekednie, hogy Eurázsiában plurális hegemóniák, más kifejezéssel hatalmi egyensúly alakuljon ki, nehogy valaki kiemelkedhessen, egyedüli hegemónná válhasson ezen az irdatlan szárazföldön.
Transzatlanti filozófiáját is ez motiválta. A Szovjetunió, majd Oroszország féken tartása végett Európát, az Európai Uniót az USA természetes ideológiai szövetségesének tekintette. Mégis, a klasszikus geopolitikai szemlélet azt sugallta neki, hogy Európa erősödésének azért legyenek korlátai. Bővüljön csak folyvást az unió, hiszen egyúttal ezzel fel is hígul, no, de sebaj, mert így sokkal valószínűbb, hogy az európaiak kénytelenek lesznek továbbra is elismerni Amerika irányító szerepét.
Brzezinski – lengyel reflex – főleg az oroszoktól tartott. Kínát csupán regionális nagyhatalomként érzékelte, amin - enyhén szólva – lehetne vitatkozni.
A történelem fintora, hogy Brzezinski halálával szinte egy időben Angela Merkel kancellár, Donald Trump elnök európai vizitje után, egyértelműen kinyilvánította, hogy Németország és Európa nem számíthat már Amerikára, saját magának kell kézbe vennie a sorsát.
Nem tudom, Brzezinski hallhatta-e még ezt a mondatot, avagy sem.
Ha igen, nyilván felfogta: ez e kijelentés akár korszakhatárt is jelezhet.
Konstatálhatta, hogy a XXI. században mekkorát fordul a világ.”