A diákoknak a legradikálisabbaknak kell lenniük

„Le tudnád írni mai magyar párhuzamokkal, mi is volt a Galilei Kör?

Egészen pontos párhuzamot nem látok, talán akkor jutnánk a legközelebb, ha kortárs, hasonló figurákat hoznánk példaként arra, hogy milyen lehetett az ideáltipikus galileista.  Annyira egyházellenes és a tudomány eredményeiben hívő, mint Tóta W. Árpád, annyira magabiztos, mint Bede Márton, ugyanakkor szociálisan annyira érzékeny, mint Misetics Bálint, úgy szeret vitatkozni, mint Böcskei Balázs, és a tradicionális férfiszerepeket idealizáló – ez a korban az italozó, kurucos, a nőket és a kisebbségeket megvető magyar férfi karaktere volt -, macsó kijelentésekre annyira harapna, mint Papp Réka Kinga. Ha ezek a szereplők alkotnának egy diákegyesület, amely úgy 1100 főt számlálna, és egyszerre küzdene a diákjogok érvényesítéséért, a munkások jogaiért, és horizontjuk kiterjedne a kortárs nyugati tudományos eredményekre, ismeretterjesztő tevékenységet folytatva, akkor az lenne a Galilei Kör kortárs megfelelője.

Szóval mintha a HaHa nem állt volna meg a felsőoktatás ügyének képviseleténél, hanem intézményesült volna, és tágabb politikai kérdésekkel is foglalkozott volna?

Amikor elkezdtem a galileistákkal foglalkozni, és mások arra kértek, hogy helyezzem el a Galilei Kört a korabeli felsőoktatási palettán, akkor ez egy kézenfekvő hasonlat volt. A korban létező hivatalos diákegyesület az Egyetemi Kör volt, és ahhoz képest jelent meg egy baloldali alternatíva, tehát ebben a párhuzamban a galileisták voltak a korabeli hahások. De ez az analógia, azt hiszem, itt véget is ér. (...)

Mit vihetünk tovább 2017-ben a kör eszmeiségéből? Mi az, ami a versengő emlékezeti narratívák után ránk maradt?

Manapság rengeteg támadás éri a magyar közéletben a felvilágosodást vagy az értelmiséget, és mindennapos a tolerancia, a szabadság, egyenlőség és testvériség kárhoztatása. Eléggé visszatetszőnek tartom, hogy olyanok írogatnak a felvilágosodás »bukott projektjéről«, akik azért járhattak egyetemre, mert voltak olyanok, akik komolyan hittek a felvilágosodás projektjében. Ma sokkal jobban élünk, mint 200 éve, és ez nagyrészt a felvilágosodás vívmányainak köszönhető. A »sötét középkor« valóban egy antiklerikális ideológiai konstrukció, de azért hálásak lehetünk a szekularizáció híveinek, hogy milyen béklyóktól szabadítottak meg: az 1800-as évek elején még XII. Leó pápa kimondta, hogy akit beoltanak a himlő ellen, az nem üdvözülhet. És most újra azt látjuk, hogy az oltásellenesek miatt régi betegségek térnek vissza. Meg kell védeni a felvilágosodást.

Az értelmiségi szerepvállalás szintén egy fontos érték: ahogyan Polányi Károly is megfogalmazta az 1910-es években, a diákoknak a legradikálisabbaknak kell lenniük, mert már eléggé autonómak, hogy saját gondolkodásuk legyen, ugyanakkor még nem kell eltartaniuk egy családot. A diákok igenis viselkedjenek értelmiségiként, szóljanak bele a közéletbe, szervezzék meg magukat, végezzenek ismeretterjesztő munkát. A galileisták hittek abban, hogy az embereket fel lehet világosítani, el lehet magyarázni nekik dolgokat. A magyarországi baloldalnak hatalmas bázisa lehet, csak újra aktivizálni kell az emberek közé járást, a kulturális nyomorban élőkkel való kapcsolattartást, hogy elmondjuk, nem igaz, hogy »még Kőbánya is különb, mint Párizs«.

Határozottan fel kell vállalni az értékeket, és nem kell félni attól, hogy ez a kiállás az embert saját karrierjében hátráltatja. Mert ebben is példát mutattak a galileisták: ők diákként komoly kockázatot vállaltak a szerepvállalásukkal az 1910-es években.”