MSZP-kampány: el nem számoltatás, uszítás és hazudozás

„A vagyonosok ellen zajló szocialista gyűlöletkampány a múlt héten új fázisába lépett. A baloldal politikai marketingesei eddig sem szarakodtak az árnyalt megközelítéssel, és az ötvenes évek bolsevista propagandájának mintájára mosták össze a tisztességesen dolgozó és adózó vagyonos polgárságot az olyan hétpróbás narancsoligarchákkal, mint Mészáros Lőrinc vagy Andrew G. Vajna. Érdekes módon saját oligarcháik, a szocialista milliárdosok nem szerepelnek az uszító plakáton, csak az alávaló szociális bujtogatás: »Fizessenek a gazdagok!« Következetesen és a legnagyobb lelki nyugalommal asszociáltatják a milliárdos oligarchát a felsőközéposztályos polgárral, és adóztatást ígérnek azoknak, akikkel szemben az elszámoltatás az egyetlen jogos követelés – gondolom, így nyugodtak meg a szocialista nagyurak. Pedig lehetne ezt tisztességes baloldaliként is csinálni: lehetne azt mondani, hogy elszámoltatjuk az oligarchákat, és az adózás során a magasabb jövedelműektől mostantól egy kicsivel nagyobb hozzájárulást kérünk, hogy az igazán szegényekre nehezedő adóprésen enyhíteni tudjunk.

Molnar Gyula, MSZP-elnök ehelyett öltönyének ujjából új csodafegyvert ránt elő: ingyen gyógyszert mindenkinek hatvanöt év felett! Nyilvánvaló, hogy Horn Gyula ingyenes repülőjegye, a tizenharmadik havi nyugdíj egykori intézménye és a 2002-es kampány sikere mozdította őket arra, hogy újra bedurrantsák a generációs populizmust, és ne csak a szegényt meg a gazdagot, de a fiatalt és az öreget is gátlástalanul egymásnak ugrasszák. Még Donald Trump twitterén sem röpködtek olyan alacsonyan a tetszetős, de teljesíthetetlen ígéretek, ahogy most a szocialisták mélyen lenézett és számtalanszor cserben hagyott választóiknak hazudoznak. Mielőtt azonban még beüt az államcsőd, tegyük fel magunknak a kényelmetlen kérdést: tényleg van erre fedezet?

Tényleg olyan jól megy az országnak, hogy az MSZP jogosan követel és ígér ingyenes gyógyszert az időseknek? És követel, és ígér: nyugdíjemelést, adómentes minimálbért, alapjövedelmet, megannyi imádnivaló szociális hazugságot. Ha ennyire jól kormányoz a Fidesz, talán le se kéne váltani! Ha meg Molnár cinikusan és gátlástalanul hazudik, ha Botka számítóan és szemérmetlenül uszít, ahogy azt Habonyól tanulták, akkor még rosszabb világ is jöhet velük. A Fideszt már ismerjük: látjuk, hogy rendszerük lelke a korrupció, látjuk, miként építik le a jogállamot, miként élnek vissza a jobboldali választók vakhitével és törzsi gyűlöletével, miként züllesztik le az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet és a gazdaságot, miként verik szét a parasztságot, miként hasítanak ki a maguk számára óriási latifundiumokat, miként vezetik vissza az országot az eurázsiai birodalom ölébe, miként üldözik el a fiatalokat, és miként próbálják a még itt maradtakat bérrabszolgákká zülleszteni. És bár mindezt jól ismerjük, sajnos annak a politikának a hatásait is megtapasztaltuk már, ami az MSZP programja mögött húzódik. Jól ismerjük azt a dühöt, amire gyűlöletkampányukat alapozzák – a szocialista forradalmak, Kun Béla, a chávezi Venezuela szelleme ez. A végső stáció az összeomlás és a vérfürdő előtt.

Fájdalmas csalódás ez a számomra, mert azt reméltem, hogy az ellenzék a Fidesz ellen a nemzeti együttműködés rendszerének tagadásával kampányol majd: a szociális demagógiára józan logikával, az oroszbarátságra européer hazafisággal, az oligarchák uralta feudalizmusra polgárosodással és jogbiztonsággal válaszol. Ez a kampány azonban a fentieknek épp az ellenkezője. Bevallom, Molnárt és Botkát még a normálisabb szocik közé soroltam, és most épp ők vezetik elő ezt az alávaló szociális hazudozást és osztályuszítást. A nekik rendelt nyolc év alatt még a társadalombiztosítási rendszer privatizációját is megszavazták – mialatt én számos baloldali, alterglob szervezettel a Parlament előtt tüntettem –, most hogy higgyem el ugyanezeknek, hogy hirtelen hitvalló baloldaliak lettek? Ha egyáltalán nem mondtak volna semmit, minden undorom ellenére talán még szavaztam is volna rájuk, csak hogy Orbánt bukni lássam – ez a hazug és gyűlöletkeltő kampánybűnözés viszont vállalhatatlan. Ezeknek a posztkommunista gazembereknek megint sikerült legyártani valami rosszabbat, mint az aktuálisan hatalmon lévő gazemberség. Hogyhogy nem ígérnek ingyen gyógyszert a tizennyolc év alattiaknak is, ami a minimum volna? Eléggé szocialisták, hogy ne hagyjanak egyetlen nyugdíjast se gyógyszer nélkül, de annyira azért nem, hogy a gyermekek gyógyszereiről is gondoskodjanak? Romlott, aljas és veszedelmes politikusbűnözők. Most épp a neomarxista ébredésen keresztül látják megnyílni a hatalomhoz vezető utat, úgyhogy erre a vonatra szállnak fel – de nem ám utasnak, rögtön masinisztának. Aztán amikor a mozdony megállás nélkül hajt át a társadalmi igazságosság nevű állomáson, és teljes sebességgel robog az államcsőd felé, majd megint lehet tömegesen kapaszkodni a vészfékbe – hátha kisiklik a vonat.

Nyilvánvaló tapasztalat, hogy szükség van a visszahívhatóság intézményére. Ilyen alakok nem képviselhetik sem a baloldalt, sem az országot. A politika mérgező közeg, és most épp a legújabb szocialista elit demonstrálja, hogy senkinek sem volna szabad két ciklusnál többet egyhuzamban benne töltenie. Olyan visszahívhatóság kell, ami nem egy újabb kártya a populista ellenzék és az ingerlékeny tömeg kezében, hanem intézményes biztosíték arra, hogy ne lehessen évtizedeken át szélhámoskodni a jól fizető közhivatalokban. Én két ciklus után minden képviselőt visszahívnék, és csak akkor engedném egy választáson ismét elindulni, ha legalább újabb nyolc éven át megtapasztalta, milyen érzés ebben az országban munkából élni, milyen érzés adózni, milyen érzés elszenvedni a politikusok kampányait és a hatalmi tébolyát. Biztos vagyok abban, hogy nyolc-tíz évnyi polgári élettel a háta mögött Orbán és Botka is jobb miniszterelnök volna. Biztos vagyok abban, hogy nehezebben adnák az arcukat ahhoz, ami negyedszázada itt folyik.”