„Az élveszületések száma 1,5%-kal nőtt. Ez belül van a szokásos »hullámzáson«. De még ez a nagyon szerény növekedés is ezernégyszáz babát jelent. Közel nyolcvanszor annyit, mint amennyit a csecsemőhalandóság himnikusan megénekelt javulása »hozott«.
A természetes fogyás lezuhant 40 ezerről 34 ezer alá. 15,5%-kal. A különbség több mint háromnegyed részben a halálozások számának csökkenéséből adódik. És a jövőben is abból adódna, ha adódna. Idén aligha fog. Újév óta a halálozások száma 19%-kal nőtt tavalyhoz képest. Utoljára 2000-ben haltak ilyen sokan. A növekedési potenciál mégis leginkább a hosszabb életkorban van. Vagyis a társadalom további elöregedésében.
A mostani helyzetet semmilyen magyar kormány semmilyen népesedéspolitikával nem fogja alapvetően megváltoztatni, mert a természetes fogyás egész Európában »természetes«. A leggazdagabb országaiban is. Az EU-nak egyetlen tagállama sincs, ahol a teljes termékenységi arányszám – az egy szülőképes nőre jutó szülések száma – ne lenne távol a 2,1-es reprodukciós szinttől. Az EU átlaga 1,58, a magyarországi adat 1,46.
Semmi nem tudja ellensúlyozni azt, hogy a fejlett világban az emberek túlnyomó többsége immár el tudja dönteni, hány gyereke legyen, és úgy dönt, hogy nulla, egy, max. kettő legyen. Semmi nem utal arra, hogy ez változni fog. Európa s benne Magyarország elfogy, megvénül. Vagy befogad.”