Verik-e a menekülteket a határon?

Lukácsi Katalin írása

Verik-e a menekülteket a határon? 

Erre a kérdésre csak egyetlen válasz adható: nem verhetik. Mielőtt igent vagy nemet válaszolnánk, ki-ki jóhiszeműsége, kormány iránti bizalma vagy bizalmatlansága szerint, azt kell leszögeznünk, hogy ez nem történhet meg. Ki kell vizsgálni, történt-e ilyesmi. Ha netalán arra a szégyenletes dologra derülne fény, hogy igen, történjen meg a számonkérés és a bűnösök felelősségre vonása. Történjen, ha lehetséges, igazság- és ne csak jogszolgáltatás. Mennyivel másképp hangzik, és más hozzáállást is követel. Országunk becsülete nem engedi, hogy a kiszolgáltatott embert még emberségében is megsértsük.

Csodálkozom azon, hogy különösebben nem kavarta fel közvéleményünket ez a hír. Lázban égtünk az elbukott olimpia miatt. De még a kormánykritikus sajtó sem foglalkozott túlzottan a svéd Aftonbladet belgrádi riportjával. Az Index aztán írt arról, hogy a horvát rendőrségről is keringenek ilyen hírek, csak míg Horvátországban egy helyi civil szervezet ment utána a gyanúnak, addig a magyar–szerb határról egy svéd újságíró tudósított. Pedig nem ez a svéd újságíró az első, rajtuk kívül már öt szervezet is jelzett arról, hogy erőszakot alkalmazhat államunk a határon.

Ez az öt szervezet biztos a Soros világciviljei! Aha... Köztük két szervezet katolikus. A Catholic Relief Services (CRS, Katolikus Segélyszolgálat) és a Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat (JRS).

A szekértábor-identitás Magyarországon már olyan erős, hogy a vallásosságot is felülírja. Inkább becsmérli házon belül egy püspök is a jezsuitákat, minthogy a hatalmat kritizálja (ráadásul nehéz helyzetben van az egyház is, hiszen forrásait az államtól kapja). Arról is kevés cikk szólt, hogy milyen példaértékű együttélés valósult meg a körmendi plébánián, muszlimokkal és keresztényekkel békében. Több mint egy hónapig lakott ott egy teremben 5 katolikus, 1 protestáns keresztény és kb. ugyanennyi muszlim (siíták és szunniták). Rendet tartottak és a helyiekkel jó kapcsolatot alakítottak ki. Nem csak ilyen példa van, tudom, de ez is van, és ez is hozzátartozik az igazsághoz.

Továbbra is azt mondom: a fotelben ülve arra a kérdésre nem tudhatjuk a választ, hogy Magyarország nevében fogadja-e erőszak a határra érkező migránsokat/menekülteket.

De ahhoz mindannyiunknak ragaszkodnunk kell, hogy ilyen nem történhet meg. Nem szabad, hogy megtörténjen! A rendfenntartás, országunk biztonságának védelme fontos. Államunk védelmében sokszor megbecsülés nélkül, mégis tisztességgel szolgál minket rendőrségünk, határőrségünk, katonaságunk. Országunk védelme pedig előfordulhat, hogy erőszakot követel meg.

De. Kifosztani, a halálba és üldöztetésbe visszatoloncolni, vagy élhetetlen táborokba zárva hidegben meztelenre vetkőztetni, majd gumikesztyűkkel végigmotozni, és akár bántalmazni is muszlim és keresztény vallású embereket, ezt azonban semmi sem követelheti meg. A tévét nézve vagy újságot olvasva ezekről az esetekről nem értesülhetünk. Legfeljebb sokadkézből, és ma már – sajnos – a hírfogyasztók alig hisznek valakinek. De tudnak ezekről az esetekről azok, akik ott vannak a határon, akik kapcsolatban vannak hazánkba érkező segítséget igénylőkkel, és segítséget adnak. Van, aki éppen keresztény hitéből fakadóan (és Úristen, nem annak ellenére!).

Amikor a határunkra érkezők érdekében szólok, nem arról beszélek, hogy hagyni kell, hagy iszlamizálódjon kontinensünk. És arról sem beszélek, hogy minden érkezőt vörös szőnyeggel fogadjunk. De a szükségtelen erőszak és a korlátlan befogadás között van egészséges középút.

Nem a keresztény Európát és a keresztény Magyarországot akarom aláásni azzal, hogy erre felhívom a figyelmet. Pláne akkor nem, amikor sem keresztény Európa, sem keresztény Magyarország nem létezik. Ez olyan hagymázas illúzió, mint a 20 milliós magyarság illúziója volt a millennium éveiben, és mi lett belőle? Én a keresztény Magyarországot építeni szeretném, ami azzal kezdődik, hogy nem teszek olyat embertársaimmal, amit magamnak nem kívánok.

Védhetjük országunkat markánsan és határozottan, de ehhez nem kell elveszítenünk emberségünket. Ne legyen az a hír igaz, hogy rendőreink bántalmazzák a határunkra érkezőket, de az se legyen igaz, hogy hatóságaink lelkileg őrlik fel a határainkon belül a menedékkérőket! Ehhez közönyünkkel se járuljunk hozzá. Nem lehet a kereszténységet keresztényietlenül védelmezni!