(...)
„Egyedül a világhálón
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 2013-ban sokadik alkalommal készítette el a gyerekek média- és internethasználati szokásait vizsgáló kutatását. A felmérés alapsokaságát 12–13, illetve 16–17 éves magyarországi diákok képezték, mindkét csoportból 1000–1000 főt kérdeztek meg 2x70 oktatási intézményben. Aggályos tanulság volt, hogy mindkét korosztályban a gyerekek felével sohasem beszélnek a szülők az internetezésről, tehát nem korlátozzák őket abban, hogy napi hány órát töltenek a világhálón, illetve hogy pontosan mit csinálnak.
A maradék 50 százalék nagy részének szülei csak azt a maximális időt határozzák meg, amit a gyerek a számítógép előtt tölthet. Jóval kevesebben vannak azok, akiknek szülei beszélgetnek is velük az internetes tevékenységeikről. (Az adatok a »Kihívások és megoldások – A média hatása a gyermekekre és fiatalokra« című, 2015-ben megjelent könyvből valók.) A Gemius 2016-os felmérése szerint a 15–24 év közötti magyar internetezők körében a Google, a Facebook és a YouTube a legnépszerűbb weboldalak.
Az agresszió agressziót szül
Daruné Oláh Dorottya gyermekpszichológus, a pszichoszoba.hu szerzője eddigi praxisa alapján az agresszív tartalmak nézését tartja az egyik leggyakoribb veszélyforrásnak. Nemrég például azzal a problémával keresték fel a rendelésen, hogy a gyermek nem tudja feldolgozni azt a horrorisztikus jelenetet, amit egy videomegosztón látott. »A gyerekek sajnos nem mindig az életkoruknak megfelelő tartalmakkal találkoznak, olyan jeleneteket is láthatnak a világhálón, amelyekben valakit bántalmaznak. Egy ilyen videó a számítógép előtt ülő kiskorúra kifejezetten ártalmas. A gyerkőc ilyenkor kiszolgáltatottnak érzi magát, mert mindez akár vele is megtörténhet. Azonosul az áldozattal, és átéli vele a szenvedését« – mondja a pszichológus. Fontos tudnunk, hogy minél több agresszív tartalmat néz a gyerek, annál elfogadottabb lesz számára az agresszió mint megoldás.
Igaz vagy hamis?
A másik probléma a pszichológus szerint, hogy a gyerekek nem tudják megítélni, valósak-e az információk. Olykor még a felnőttek is nehezen képesek eldönteni, hogy a rengeteg egymással ellentétes információ közül melyik a hiteles. A gyerekek pedig még könnyebben elhiszik azt, amit a világhálón látnak.”
(...)