Zsarolási lánc

„A könyveket az Alexandra bizományba vette át. A kiadók odaadták, mert nem engedhették meg, hogy az ország egyik legnagyobb könyvesboltláncában ne legyenek kaphatók. Odaadták annak ellenére, hogy a könyvterjesztők, az Alexandra is réges-régen egyoldalúan határozzák meg az árrést. Mindegy, hogy szakirodalom vagy ponyva, a könyv árának felét vagy több mint felét megtartják. Ha emelték az árrést, a kiadók bólogattak. Alkupozíció? Ugyan már! A kiadók sorra adták be a kulcsot – akik megvették őket, maguk a könyvterjesztők voltak.

Ez az ördögi kör azért is félelmetes, mert azt, hogy egy rendszer egészségesen működik-e, azon is lehet mérni, hogy mennyi lehetőség van benne a függetlenségre. Hogy marad-e tér és levegő annak is, aki nem akar beállni a sorba. Ez a sokat emlegetett pluralizmus, ami nálunk egyre inkább visszaszorul. Zsarolások hálójában élünk, erről hallunk nap mint nap: aki állami támogatásból gazdálkodik, zsarolva érzi magát, és zsarolja az alkalmazottját is, ha netán politikai véleménye lenne bármiről. A szabadpiacon a nagy szereplő zsarolja a kisebbet. Az egyén kereshet magának menekülőutat vagy egy jó indokot, hogy miért enged a zsarolásnak. De a zsarolás ettől még zsarolás marad, és akkor a legsúlyosabb, ha a pálya kicsi, és az utca egyirányú.”