Paradigmaváltás küszöbén a magyar migrációs szabályozás

„A határőrizeti területen lefolytatott eljárások szigorítására vonatkozó javaslat benyújtásával paradigmaváltás küszöbére érkezett a magyar menekültügyi szabályozás. A módosítás ugyanis bezárná a migránsok által jelenleg még kihasznált jogi kiskapukat. Egyrészről kibővítené a tömeges bevándorlás esetén elrendelhető válsághelyzet eseteit, és meghatározná, hogy ezen időszak alatt a menekültügyi eljárás teljes egészét a határon, ún. tranzitzónás eljárás keretében kellene lefolytatni, a migránsok tehát csak a tranzitzónákban tartózkodhatnának a jogerős döntés meghozataláig. Így nem csak a kérelem előzetes elfogadhatóságáról, hanem annak érdemi elbírálásáról is az országba történő belépésük előtt születhet döntés. Azon lehetőség is megszűnhet, hogy hivatalos papírok nélküli nagykorúak arra hivatkozva kérjenek bebocsájtást, hogy ők 18 alatti kiskorúak, ugyanakkor a 14 év alattiakra továbbra is a különleges bánásmódot igénylő személyekre vonatkozó eljárásrend lesz alkalmazandó.

Fontos módosítás lehet még, hogy a rendvédelmi szervek nem csak a határtól számított 8 kilométeres sávon belül, hanem Magyarország egész területén elfogott bármely migránst a tranzitzónába lennének kötelesek kísérni, hogy ott folytassák le velük szemben a menedékjogi eljárást, így a határt valamilyen módon illegálisan mégis átlépők sem szereznek jogcímet az országban történő tartózkodásra. Lényeges, az eljárási visszaéléseket megakadályozó tervezett módosítás még, hogy a kérelmet elutasító döntést követően a migránsok kötelesek lennének elhagyni a tranzitzóna területét azon ország irányába, ahonnan érkeztek, valamint, hogy az ezt követően ismételten benyújtott kérelem teljesen új kérelemnek minősülne, tehát az ugyanazon személy által folytatólagosan benyújtott kérelmek automatizmusa megszűnne. Ezen előirányzott módosítások tehát valóban megszüntethetik az eddigi jogi kiskapukat és eljárási visszaéléseket, azonban még mindig nem térnek vissza a nemzetközi menedékjog eredeti alapszabályához, azaz az első biztonságos vagy első menedék országának elvéhez. Ez alapján pedig menedékjog csak abban az országban jár egy menekülőnek, ahol élete és biztonsága vándorlása során először nincs már veszélyben – ha ezen országból továbbáll, máshol menekültstátusz nem illetheti meg. A módosítással tehát paradigmaváltás küszöbére érkezett a jogalkotás, a küszöb átlépését viszont valójában az első menedék országa elvének alkalmazása jelentené.”