Kamionos dzsihád: az új hétköznapok

„»Valaki kamionnal járókelők közé hajtott Jeruzsálemben« – jelentettem hírfolyamomra pillantva egy vasárnapi kávézás során liberális ismerősömnek. Liberális ismerősöm szeme elkerekedett: »De hát mégis miért?« Rajtam pedig erőt vett az elmúlt két év, és – némi, az Úr napjához nem illő cinizmussal – azt feleltem: »Nyilván tévedésből.« Liberális ismerősömnek még kellett pár perc, amíg megértette, hogy az európai hétköznapok új jelenségével és a jövőbeli hírolvasások – sajnos – valószínűleg gyakori vendégével volt dolgunk: a kamionos dzsiháddal, azaz a »házi« eszközökkel elkövetett és előreláthatatlan, brutális terrorral.

Kezdeti cinizmusomra persze nem vagyok büszke, de ez a rövid kis magyar kávéházi eset remekül szemlélteti a doktriner liberalizmus válaszát a dzsihadista terrorra: épp mint liberális ismerősömnél, úgy a progresszív politikai körök és orgánumok reakcióját is értetlenség, további tagadás és a felelősök meg nem nevezése jellemzi. Ahogy ugyanezen körök az orlandói mészárlás után is a fegyverek további regulázásáért ágáltak, és az elkövető látens vonzalmai okán az »elnyomó« konzervatív társadalmat hibáztatták, úgy most is mindenről szó van, csak a terror valódi okairól és elősegítőiről nem: három szempont azonban rögtön szemet szúr minden józan megfigyelőnek.

Az amúgy nem túl objektív BBC a berlini támadás okán felsorolta a merényletet lehetővé tevő tényezőket: a schengeni egyezmény, annak mai formájában, az első helyen szerepelt. Nigel Farage, a brit politika fenegyereke okkal közölte közösségi médiaoldalán, hogy »amennyiben igaz, hogy a berlini támadót lőtték le [Olaszországban], akkor Schengennek mennie kell«. Meglátása sokban helyes, és csak annyit tudunk hozzátenni, hogy a magyar kormány már tavaly áprilisban reformcsomagot vetett fel Schengenről, amelynek kezdeti pontja volt, hogy biztosítani kell az EU-s határok ellenőrzésének érvényesítését. Ha ez így történt volna, akkor a berlini merénylő nem haladt volna át ellenőrzés nélkül pár nap alatt öt országon. Ha akkor hallgattak volna Orbán Viktorra, talán nem történt volna meg az első két támadás.”