Atyaúristen, mi lesz ebből?

„1. Melyik volt a legizgalmasabb szakmai vita Ön és fia között?

Az, hogy legyen-e a 2013-as furmintokban maradékcukor vagy ne. Megerőltettem magam és túlléptem az árnyékomon, és azt mondtam, hogy legyen! István pedig azt mondta, hogy ne, inkább almasavbontást kell végezni. Végülis lett benne! Ha lehet, akkor mindig próbálunk úgy termelni és házasítani, hogy ne kelljen almasavat bontani, vagy ne annyit. Tehát egyetértek azzal, hogy kell, de csak nagyon óvatosan. A maradékcukrot nem feltétlenül tartom jó megoldásnak, de miután 2013 a legmagasabb savú furmintjainkat eredményezte, ezért döntöttem úgy, hogy igen, legyen.

2. Melyik volt a legproblémásabb évjárata és melyik volt a jutalomjáték?

A legproblémásabb mindjárt a rendszerváltáskor az 1990 és 1991-es volt, akkor jöttek az első befektetők, például a Rothschildok, és nem tudtunk nekik a szövetkezet 4000 parcellájából olyat mutatni, ami klasszikus tokaji borminőség. Csapadékos év volt, november elején fagyok voltak, és megrohadt, utána meg megfagyott a szőlő (vagy fordítva), és úgy nézett ki, mint a trágya... Szóval mindjárt ezzel indultunk az Újvilágba, és arra gondoltunk, atyaúristen, mi lesz ebből? Arra, hogy bor, arra senki nem gondolt... Aztán mondja a Mouton-Rothschild igazgatója, hogy jó, most akkor nincs jó évjárat, de jövőre visszajövünk. Visszajöttek, és ugyanaz megismétlődött...

Sok jó évjárat is volt, de nem azokat emelném ki, hanem azt, ami másnak nem sikerült, csak nekünk, és ez a 1996-os. Szakadt az eső egész szeptemberben, de nyáron mi leválogattunk maximum 3 fürtöt tőkénként, és akkor amikor a szeptemberi esők megérkeztek, az átlag cukorfok a borvidéken 12 mustfok volt, a miénk pedig 21 fölött. Mert egy száraz, forró évjárat volt, és a szárazság nem engedte, hogy érjen a szőlő másoknál, nálunk viszont így, hogy nagyon levettük, így fantasztikusan tudott érni. Bár lágyabb lett az elvártnál, de ennek az évjáratnak az aszújából, és a 99-es cuvée-ből épült meg a birtok fele.”