Baloldali eszkimók

„Jelenleg ott tartunk, másfél évvel a választások előtt, hogy ismét összefogásra szólít fel mindenki mindenkit a baloldalon, de nem tesz érte érdemben senki semmit. Álszent módon papolnak arról, hogy előbb programokról kellene megállapodni, azután a személyi kérdésekről vitázni, miközben már most nyilvánosan is röpködnek a nevek. A többször eltemetett, de mindig feltámadt szocialista párt újult erővel próbálkozik az összefogás élére lavírozni magát, bár sejthetően valami ármánykodással teszi mindezt, hisz egy olyan közös miniszterelnök-jelöltet tol előre és bíz meg a többi párttal való párbeszéddel, akit a saját választmánya sem támogatott abban, hogy országos politikus maradjon. Így Botka Lászlónak, pártvezetési hatalom nélkül, Szeged polgármestereként kellene tárgyalnia a többiekkel arról, hogy tényleg ő legyen a közös miniszterelnök-jelölt. Fura és abszurd helyzet – mindenképpen mögöttes találgatásokra ad okot.

Mint ahogy az is, hogy egy, a Szigetvári Viktor szerint Gyurcsány Ferenc pártjához köthető blog szavazást rendez a titokzatos virtuális világban arról, hogy ki lenne a legalkalmasabb kihívója Orbán Viktornak. És persze Gyurcsány Ferenc nyeri meg az internetes szavazást. Akit egyébként Botka László mellett a szinte mérhetetlen, azonban a médiában eltúlzott jelenléte miatt zsarolópozícióba került Együtt sem szívesen látna semminek az élén. Mindeközben Karácsony Gergely és Szabó Tímea törpepártja papagájként ismételgeti életidegen előválasztási javaslatát úgy, hogy májusra saját miniszterelnök-jelöltet készülnek bemutatni.

És akkor még nem is beszéltünk a mindig meglepetést tartogató Bokros Lajosról vagy a magyar politikatörténet egyik legnagyobb túlélőjéről, Fodor Gáborról sem. 

(…)

Mondhatnák, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka a magyar politika baloldalán. Az eszkimók pedig nemhogy összefognának és ezzel saját lehetőségeiket növelnék a túlélésre, inkább egymásra álszent módon mosolyogva titokban törik a másik alatt a jeget.”