Dózerolás és seggnyalózás

„Áll a bál. A kormányzat eddigi gyakorlatához híven nem sajnálja a pénzt, ha a kultúráról van szó – már ha valaki egyértelműen rendszerhű, illetve akkor, ha a kormány teremti meg a(z intézményi) kereteket, esetleg felszámolva vagy csak kicsit elsorvasztva a korábbiakat. Az Opera, a (Vidnyánszky Attila igazgatta) Nemzeti Színház és az MMA a legvastagabb példái annak, hogy a kormány (néha úgy hírlik, mint a KMTG esetében is, hogy maga a kormányfő) valóban a szívén viseli a művészeteket. De Kerényi Imre nagyívű kulturális elképzeléseire is jutott ugye bőven, vagy említhetjük Markó Ivánt és az ő társulatát is, aki 2012-ben először pályázat nélkül 25 millió forinttal gazdagodott a kormányzat jóvoltából, majd a rendkívüli tartalékból további 130 millió forintnyi szeretettel lett elhalmozva. Az egykor nemzetközi hírű táncos-koreográfus ezzel művészileg halálra is lett szeretve (bár előtte sem sok életjelet mutatott sajnos jó ideje). Társulata, a Magyar Fesztivál Balett a következő évben fel is oszlott. Orbán Viktor, aki kormányának messze csillogó táncművészeti gyémántját akarta talán létrehozni, a botrányban személyesen is megvédte Markót. De a művészi megsemmisüléstől – melynek útján a társulatvezető, fájdalom, már hosszú évek óta lépdelt – nem tudta. Pénz ide vagy oda (oda), a Magyar Fesztivál Balett nemhogy a kortárs táncszínházi szcénát nem tudta átsatírozni, holott egymaga szinte több támogatást kapott, mint az összes többi társulat, hanem éppenséggel kimúlt. A kormányzat, ahogy azt sok fronton látjuk 2010 óta, valóban át akarja írni a kultúra térképét, minden szinten. És ott van a kezében az eszköz: a támogatás és annak rendszere, az egzisztenciális ellehetetlenítés és a bőkezű felemelés. Mégis, ahogy látjuk, ez nem feltétlenül elég ahhoz, hogy ez a dózerolással véghezvinni akart kánonváltás és valamifajta saját művész-értelmiségi kinevelés megvalósuljon. Sőt. Persze, ettől függetlenül illetve ezen túl is komoly károkat tud okozni. Nem minden növény tud a dózerolás után is kihajtani. Most a dózer épp a KMTG alakját öltötte fel. Ám ha a művészi eredmények nem jönnek olyan nagy számban, mint a milliók, akkor megjósolható, hogy innen sem indul el egy irodalmi olvasófülke-forradalom, mégha a tehetségük alapos gondozása után a Magyar Idők állandó szerzőivé is válnak a fiatalok (követve ebben több tanáruk). Az ugyanis semmit nem fog átírni az irodalmi szcénában. De míg ők biztos egzisztenciával fognak rendelkezni, addig a JAK vagy a FISZ ifjai kevésbé. Tiltakozásnak helye van.”