Rossz szomszédság

„Soha nem látott méreteket öltött az idegenellenesség, a legújabb felmérések szerint a magyaroknak már csaknem hatvan százaléka tart attól az emberáradattól, amelyet ki menekülteknek, ki migránsoknak nevez. Mielőtt az emlékezetes plakátkampányt elindította volna a kormány, a magyarok többsége inkább megértéssel, mintsem gyűlölettel gondolt azokra az emberekre, akik valamilyen okból kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Aztán jött a fordulat: azokat az embereket - nőket, gyerekeket, aggastyánokat - nem sajnálni kell, hanem félni tőlük. Beépített terroristák bújnak meg közöttük, a férfiak talán mind szélsőséges muszlimok, akiket azért küldenek hozzánk, hogy bombát robbantsanak, megerőszakolják a magyar lányokat és asszonyokat. Addig-addig sulykolták ezt, amíg a félelem és a gyűlölet költözött a szívekbe. Ha ma azt kérdezik a közvélemény-kutatók, kit fogadnánk szívesebben szomszédunkká, egy homoszexuálist, egy cigányt, vagy egy arabot, az utóbbiak ellen tiltakoznának a leghevesebben.

Még alig haltak el a kampányzajok, amikor kirobban a botrány: a miniszterelnök házának közvetlen szomszédságában vert tanyát egy világszerte körözött szaúdi üzletember, az a bizonyos Ghait Pharaon. A nemzetnevelés elszánt kormányzati erőfeszítéseinek ellenére is úgy látszik, miniszterelnökünk nem élt azzal a jogával, amelynek gyakorlására a nemzetet szigorú buzdításban részesítette, nem finnyáskodott a szomszédságát illetően. Tételezzük fel, magatartásában más indokok (üzleti megfontolás, családtagok pénzügyi érdekei) nem játszottak szerepet, legfeljebb kormányzatunk közismert visszafogottsága érhető tetten az eset hátterében. Valami ilyesmi volt kiolvasható azoknak a fideszes politikusoknak a megszólalásaiból, akik igyekeztek védelmükbe venni az eljáró hatóságok meglehetősen könnyelmű és felelőtlen intézkedéseit.

Az elmúlt hetekben megannyi magyarázatot hallottunk a történtekre, s a botrány kirobbanása óta is naponta derülnek ki különös részletek. Nem kell biztonságpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy szemet szúrjon valakinek egy ilyen szokatlan szomszédság, ne essenek gondolkodóba a miniszterelnökre vigyázó szakemberek egy külföldi, arab állampolgár közelségének nemzetbiztonsági kockázatai okán.

Ez most akár jó alkalom lehetett volna arra, hogy a CÖF ismét megmutassa magát, ahogyan korábban is tüntetést szervezett a menekültek ellen, ahogyan szót emelt minden jött-ment ellen, akik itt akarnak tanyát verni nálunk, a Duna-Tisza közén, akik minaretekké akarják alakítani templomainkat. Most is felvonulhattak volna a miniszterelnök védelmében, követelve, hogy az FBI által körözött, egyes feltételezések szerint a terrorizmussal is kapcsolatban álló üzletembert távolítsák el a kormányfő magánszférájának közvetlen közeléből. Őket talán nem zavarták volna el abból az utcából, ahol a miniszterelnökkel kevésbé szimpatizáló honfitársai nem tüntethetnek. Meglehet, utóbbiakat szívesebben tartják távol, mint a gazdag arabot.”