Utazások kora

„Hogy manapság ki mit akar a politikában, azt nehéz nyomon követni. Milyen célokat kerget Merkel, és milyeneket Erdogan különös és eleve betarthatatlan migránsszerződésükben? Ezt talán ők maguk sem értik, csak blöffölnek a felelőtlenség posztmodern bűvöletében. Mondják, hogy útra kelt a világ. Mi, magyarok végvári múltunk tudatalatti hatására bizalmatlanabbak vagyunk a hirtelen jött utazókkal nyugat-európai polgártársainknál, és naponta felvetődik bennünk a kérdés: mire utaznak ezek a látszólag naiv politikusok? Merthogy utazás minden tettünk időben és térben. Kíváncsi turista, menekült, emigráns, migráns, kereskedő, vigéc, kalandor – valamennyi kategória utólagos besorolás, magyarázkodás csupán a sorssal szemben, új időpontról nézve azt a pillanatot, amikor átléptük saját Rubiconunkat. Ebből a látószögből mindent lehetett volna másképpen is, de most más időben járunk – ami volt, azt nem tudjuk megváltoztatni.

(…)

Hiába, ez a 21. század: mindenki csak utazna, ha kell, ha nem. Hogy Erdogan mire utazik az atatürki reformoknak félig hátat fordító és az iszlamizmus felé kacsingató politikájával, azt nehéz megfejteni. Merkel hagyományosan szófogadó népe élén valószínűleg túlélni szeretne egy maga okozta nehéz politikai helyzetet. Már nem hisz, nem akar hinni a mai magyarokban még élő emlékezetnek, a Budát cselesen elfoglaló janicsár »turistainváziótól« öröklött tapasztalatainknak. Kár. Talán jól tenné, ha Török Bálinttól és héttoronybeli rabtársaitól érdeklődne afelől, milyen ízű az igazi feketeleves.”