Blöff helyett igazság

„Blöff helyett igazság. Mert hivatalos: mind igaz, amit a Bátor Blöffkirályról, a Barátnőjéről, és a Bankvezér haverjáról írtunk.

Hogy miért írom ezt? Két okból. Egyrészt jogilag-technikailag lejárt minden, helyreigazításra nyitva álló határidő és még a postázásra is hagytunk időt bőven, még sincs egyetlen egy olyan mondat, szó, állítás, amit Matolcsy György, Vajda Zita, vagy Patai Mihály kifogásolna és róluk írtunk az azóta beszántott Népszabadságban szeptemberben-októberben.

Október 8. (a lekapcsolásunk napja) volt az utolsó nap, amikor még jelent meg velük kapcsolatban (a szegedi diplomaosztóra leutazó Matolcsyról és a diplomát kapó Vajdáról) írásunk. A cikk megjelenését követő 30 napon belül kérhet helyreigazítást az érintett, ez alatt meg kell hogy kapja a szerkesztőség (kiadó cég) a helyreigazítást kérő levelet (beleértve a postázási időt is). Letelt. Mindnél. Mind. (Jó nagy ráhagyással számolva is.)

Egyetlen egy esetben jött helyreigazítási kérelem – Vajda Zitától. Aki szerint mi a cikkeinkben azt állítottuk, hogy ő nem a képességei, készségei alapján kapott állást a jegybanknál, jegybanki alapítványoknál, alapítványi cégnél. A bökkenő, hogy a cikkeinkben ilyent nem állítottunk. Tegnap, november 29-én (tehát 52 nappal a bezárásunk után!) lett volna a helyreigazítási per (mert bár megkaptuk a helyreigazítási kérelmét Zitának, még okt. 8. előtt, de megalapozatlannak gondoltuk), de a bíró a november 29-re kitűzött tárgyalás napján közölte a jogászunkkal, a temérdek segítséget adó Balázs Huszák -kal, hogy Vajda Zita elállt a keresettől. (Ezúton is köszönöm Balázs Huszáknak a sok segítséget.) Hogyne állt volna el Zita, hiszen bukott volna.

Szóval ezekből levonhatjuk a következtetést, és nyugodtan kijelenthetjük. Mind igaz, amit írtunk a közpénzből igencsak jól fizetett barátnőről, a sok évre visszanyúló ismeretségről, aztán arról (amit Matolcsy nem egyenesen szeret elintézni, inkább csak azt hajtogatja, hogy blöff), hogy Matolcsy bizony használta Patai Mihály Unicredit-vezérnek a lakását, Zita testvére is a jegybanknál dolgozott a cikkünk megírásakor, az anyuka pedig dolgozott egy könyvelő cégnek, amely meg kapcsolatban állt jegybanki alapítványokkal.

És másrészt a jegyzőkönyv kedvéért írom ezeket. Hogy világos legyen, és a parlamentben a Bátor Blöffkirály egy lassan két hónapja legyalult újságot ne bulvárszabizzon le, és ne tűnjön az igaznak, amit ő mond ezzel az üggyel kapcsolatban. Mert nincs igaza. Bátorsága meg még kevésbé (amíg éltünk, nem igazán állt velünk szóba, kerülte a kérdéseket, csak a halálunk után blöffözgetett.) Szóval kampec. Nem pedig blöff.

Egyszer minket eltaposott valaki vagy valakik október 8-án. De felállunk, nem adjuk fel.”