Október 8. (a lekapcsolásunk napja) volt az utolsó nap, amikor még jelent meg velük kapcsolatban (a szegedi diplomaosztóra leutazó Matolcsyról és a diplomát kapó Vajdáról) írásunk. A cikk megjelenését követő 30 napon belül kérhet helyreigazítást az érintett, ez alatt meg kell hogy kapja a szerkesztőség (kiadó cég) a helyreigazítást kérő levelet (beleértve a postázási időt is). Letelt. Mindnél. Mind. (Jó nagy ráhagyással számolva is.)
Egyetlen egy esetben jött helyreigazítási kérelem – Vajda Zitától. Aki szerint mi a cikkeinkben azt állítottuk, hogy ő nem a képességei, készségei alapján kapott állást a jegybanknál, jegybanki alapítványoknál, alapítványi cégnél. A bökkenő, hogy a cikkeinkben ilyent nem állítottunk. Tegnap, november 29-én (tehát 52 nappal a bezárásunk után!) lett volna a helyreigazítási per (mert bár megkaptuk a helyreigazítási kérelmét Zitának, még okt. 8. előtt, de megalapozatlannak gondoltuk), de a bíró a november 29-re kitűzött tárgyalás napján közölte a jogászunkkal, a temérdek segítséget adó Balázs Huszák -kal, hogy Vajda Zita elállt a keresettől. (Ezúton is köszönöm Balázs Huszáknak a sok segítséget.) Hogyne állt volna el Zita, hiszen bukott volna.
Szóval ezekből levonhatjuk a következtetést, és nyugodtan kijelenthetjük. Mind igaz, amit írtunk a közpénzből igencsak jól fizetett barátnőről, a sok évre visszanyúló ismeretségről, aztán arról (amit Matolcsy nem egyenesen szeret elintézni, inkább csak azt hajtogatja, hogy blöff), hogy Matolcsy bizony használta Patai Mihály Unicredit-vezérnek a lakását, Zita testvére is a jegybanknál dolgozott a cikkünk megírásakor, az anyuka pedig dolgozott egy könyvelő cégnek, amely meg kapcsolatban állt jegybanki alapítványokkal.