Mértékadó brit lap: Zelenszkijnek valószínűleg meg kell alkudnia Putyinnal – és ezt már ő is tudja
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
Putyin nem irracionális, nem megalomániás, belpolitikai és külpolitikai értelemben sem az a National Interest szerint.
„A Barack Obama elnöksége és Hillary Clinton külügyminisztersége alatt újrarendezett orosz-amerikai kapcsolatokat bukott irányzatnak tartja Gerald F. Hyman a National Interestben közölt írásában. Szerinte először is Putyin feltevéseit, érdekeit és személyes stílusát kell megérteni, mivel mostanra ő vált az orosz külpolitika egyedüli alakítójává. Putyin a Nyugatot és elsődlegesen az Egyesült Államokat okolja a Szovjetunió felbomlásáért és Oroszország szerepvesztéséért. Úgy látja, hogy az Európai Unió és a NATO bővítése Közép-Európában és a Baltikumban egyszerre jelent lélektani és biztonsági kockázatot Oroszországnak. Putyin szerint amikor Hillary Clinton volt a külügy élén, az Egyesült Államok beavatkozott az orosz belpolitikába.
A volt Szovjetunió területén kívül az orosz terjeszkedés inkább szórványos és spontán. Az Aszad-rezsimet Szíriában az oroszok részint a tartuszi tengeri támaszpontjuk miatt támogatják, de egy másik indokuk, hogy rávilágítsanak arra, az USA közel-keleti intervenciói és a demokrácia-export megbuktak.
Putyin nem azért támogatja Aszadot, mert szereti, hanem mert úgy gondolja, hogy az iszlamisták legyőzésében hatékonyabb szövetséges lehet, mint a nyugatiak által támogatott »mérsékelt« felkelők fragmentált csoportjai. Végül az oroszok beavatkozása az amerikai elnökválasztásba valójában Putyin visszavágása az amerikaiaknak, amiért ők a demokráciát és a szabad sajtót reklámozták, civileket és ellenzéki szervezeteket támogattak Oroszországban.
»De Sztálintól különbözően, Putyin nem irracionális, nem megalomániás, belpolitikai és külpolitikai értelemben sem az. Autoriter, de (még) nem totalitariánus« – írja Hyman. Oroszország tárgyalóképes partner, ennek példája Moszkva termékeny szerepe az iráni atomtárgyalásokban, Aszad vegyi fegyvereinek leszerelésében, az Észak-Korea elleni szankciók formális támogatásában; vagy az együttműködése az amerikaiakkal a tálibok elleni afganisztáni harcban. Putyin hajlamos még az amerikaiakkal is együttműködni valamilyen érdekegyezés esetén, ugyanakkor mindig Oroszország érdekeit fogja előtérbe helyezni.”