Levelezésem Csáki Judittal a Pozsonyi Piknikről

Levelezésem a facebook-on Csáki Judittal a Pozsonyi úti Piknikről.

„Csáki Judit: 

Bálint, én nem vagyok a piknik szervezője, csak az egyik színpadon a műsorvezető. A könyved remek, és nyilván sok embert vonzott a dedikálás is, ami egyébként most is lesz a rengeteg kiadónál, rengeteg íróval. A piknik önkormányzati rendezvény, leginkább a kultúra - könyvek, színház stb. - promotálására, és igen: a mission statementjében szerepel, hogy nem fogad be politikai rendezvényeket. Én magam közönsége lennék egy ilyen eseménynek, mint amit a klubrádió tervezett, de elfogadom a szervezőktől, hogy ezt a klubrádió ne ültesse rá egy másik rendezvényre, hanem szervezze meg maga. A dedikálás bizony egészen más, de a példa, amit írsz, mutatja, akárcsak a pikniken jelenlévő sátrak és egyebek, hogy minden külön politikai rendezvény nélkül is van neki egy eléggé markáns arculata. Én feltehetően nem zártam volna ki ezt az eseményt sem, de megértem, ha a szervezők így döntöttek. És miután ezt a véleményemet itt-ott megpróbáltam leírni, ismerősöktől és ismeretlenektől olyan militáns, elfogadhatatlan reakciók jöttek, hogy azt mondom: nagyobb a baj annál, de sokkal, mint hogy a klubrádió nem ezen az eseményen szervezi meg (amúgy nem a saját, hanem Iványiék) akcióját.

Bálint Magyar:

Judit, a Klubrádió (a 168 órával együtt) csak helyet adott az árverésnek és reklámozta. Egyébként pedig a szereplők nem politikai szereplők, nem tagjai semmilyen politikai pártnak, nem indulnak a választásokon, az esemény nem politikai rendezvény, stb. Csak árverésre bocsátanak érdemrendeket, kedvezményezettként egy civil szervezetet megnevezve, hajléktalanok, elesettek, nyomorultak támogatására. Természetesen a személyek, akik ezt megteszik nem a rendszer kedvencei. Van köztük olyanok is akiket ugyanúgy megfosztottak az állásuktól, vagy üldöztek, egyházként diszkrimináltak, mint a komcsi időkben. Így személyük eleve »politikai«. A szervezők tehát valóban levették a hatalom üzenetét. Akciójuk nem nagyon különbözik attól, amikor majd színházi előadásokat, vagy éppen könyvbemutatókat, vagy dedikálásokat vonnak majd hasonló szankciók alá, hasonló megfontolásokból. Tavaly amikor Ungváry Rudival dedikáltuk a könyveinket a Láng Téka sátrában, ennyi erővel azt is be lehetett volna tiltaniuk. Talán elkerülte a figyelmüket. Egyébként a mostani esemény betiltásával érintett embereknek (Haraszti, Hodosán, Iványi, Szilágyi) volt némi történelmi szerepük abban, hogy civil szervezetek most piknikezhessenek a Pozsonyi úton. Úgy látszik lassan nem marad más, mint a vattacukorevés és a sörivás.”