„Az AfD sikerei a rendszerpártoktól való évek óta tartó politikai elidegenedésnek köszönhetőek. Ezek a pártok elvesztették néppárti státuszukat, mivel központi kérdésekben eltávolodtak a néptől. A csökkenő választási részvétel röviddel ezelőttig elfedte a pártokhoz való kötődés erózióját, egyesek túlságosan gyorsan a közönség politikával való telítettségével, a posztmodern higgadtsággal, egyfajta nyugodt türelemmel, kényelmes depolitizáltsággal magyarázták a jelenséget. A valóságban azonban düh és lázadás torlódott fel a láthatóan sima felszín alatt – ezeknek a tömegeknek csupán egy olyan pártra volt szükségük, amelyre szavazni tudnak.
(...)