Hogy hová tegyük őket?

„És hogyan osztják szét őket a háromezer magyar település között? Táborba ugyanis ezek az emberek nem zárhatók, mivel uniós polgárok mind. Hát nyilván aszerint, hogy mely településeken milyen arányban voksoltak az emberek. Ahol sokan népszavaztak, és magas volt a nemek aránya, azok vagy egy migránst sem kapnak a nyakukba, vagy csak keveset. Ahol azonban a lakosságnak ez a kérdés nem volt annyira fontos, hogy válaszoljon is rá, ott feltehetően nem bánják a vidám muzulmán családok érkezését, így hát ők majd kapnak is szépen belőlük.

Legföljebb sötétedés után arrafelé majd nem mennek utcára a lányok. És ha mégis, a család férfitagjai majd hármasával, vasvillával kísérgetik őket. A lányok nem járnak majd diszkóba, nem ülnek föl rövidnadrágban a kerékpárra, szilveszter éjjelén sem mennek sehová, hanem otthon, lehetőleg a pincében ünnepelnek, eszük ágába sem jut strandra menni, s ha mégis, akkor sem vetkőznek fürdőruhára. A fiatal fiúk sem járnak magányosan az utcán, mert ugye itt ez a más kultúrkör, soha nem lehet tudni…”