Nem hallgatnak a románok a magyar ellenzékre, tömegével hagyják el hazájukat
Magyarországra tízezrek költöznek Romániából, Romániába hazánkból szinte senki sem.
Ha a demokrácia népuralom, márpedig az, és célja a népet hatalomgyakoroltatni, akkor a népszavazás ünnepélyes népuralmi aktus, ami egy esetben lehet ellentétes a demokrácia céljával: ha a nép leszavazza a népuralmat.
„A népszavazás elvben a demokrácia egyik legfontosabb eszköze. Fontos tudni azonban, hogy nem minden népszavazás szolgálja okvetlenül a demokrácia céljait” – írja az Artemisszió Alapítvány blogja, és gyorsan ki is derül, mely népszavazások a saját magukkal ellentétes demokratikus aktusok példaképei: a Brexit és a Nagy Magyar Őszi Migrancsnépszavazás.
Azon túl, hogy továbbra is vannak nem megfelelő vélemények, a kérdés az, hogy ezek a népszavazások mitől nem szolgálják a demokrácia céljait? Azaz: mik egy demokrácia céljai, s egyáltalán, mi a demokrácia? Írtunk már erről korábban, de sebaj, ismételjük magunkat, még rövidebben. Ha a demokrácia népuralom, márpedig az, és célja a népet hatalomgyakoroltatni, akkor a népszavazás ünnepélyes népuralmi aktus, ami egy esetben lehet ellentétes a demokrácia céljával: ha a nép leszavazza a népuralmat.
Egyébiránt, a jó öreg Hayekot idézve: a demokrácia arról szól, miként hozzunk döntéseket (a nép döntsön), nem pedig arról, hogy milyen döntéseket hozzunk. Ha tehát Artemisszióék a demokratikus döntések mikéntjeire, azok céljaira céloznak a „demokrácia céljai” kifejezés alatt, akkor a helyzet az, hogy a demokráciának, mint népuralomnak, ilyen céljai – nincsenek. Pont. Nem cél a tolerancia, a felvilágosultság, az antirasszizmus, az EU, a multikulti, sem akármilyen vallás fenntartása, sem Orbán Viktor hatalombantartása vagy onnan való kipakolása. Nem cél a migráció megállítása vagy fokozása. A demokrácia pusztán a hatalomgyakorlás módszere. (Például a melegházasság akkor demokratikus, ha a démosz dönt a bevezetéséről, de ezzel nem mondtunk semmit erkölcsi vonatkozásáról. Ha a melegházasságot nem a démosz vezeti be, akkor nem demokratikus, akármennyire is jogkiterjesztő, toleráns, humanitárius, stb.)
Így – régi közhely – a különféle jelzős demokráciák rendszerint nem növelik, hanem csökkentik a népuralmat, legyen szó liberális demokráciáról, parlamentáris demokráciáról stb. Eme csökkentés egyébként lehet teljesen jogos a demokrácián kívüli szempontok alapján, amely szempont nem csak világnézeti lehet (azzal sincs semmi baj), hanem például hatékonysági – a működő állam célja, a működést ugyanis a túl sok demokrácia egyértelműen akadályozza.
A jelzőkből pedig látszik, hogy nincs olyan sem, hogy A demokrácia. Pontosabban A demokrácia, a népuralom van, de megvalósítási módjai sokfélék lehetnek. Sőt, már citált amerikai kutatásunk szerint, ami a demokrácia különféle megvalósulásait vizsgálja világszerte, és arra jut, ha esetleg tulajdonítunk is egyéb szempontból célokat a demokratikus berendezkedésnek, azok sem feltétlen valósíthatóak meg egyszerre.
A két leginkább ellentétes fajta a liberális és a többségi demokrácia (a projekt egyébként a következőket különbözteti meg: a schumpeteri választási (minimalista, elitista) demokráciát, a liberális demokráciát, a többségi demokráciát, a részvételi demokráciát, a deliberatív demokráciát és az egalitariánus demokráciát).
A liberális demokrácia, amelyet szerintük konszenzusos vagy pluralista demokráciának is lehet becézni, az átláthatóság, az állampolgári szabadság, a joguralom, a számonkérhetőség, a „fékek és ellensúlyok” és kisebbségi jogok köré épül, ezek biztosítására szerződik. Ez a nézőpont a politikai hatalmat negatív szempontból ítéli meg, azaz a demokrácia ez esetben a hatalom korlátozásával, határaival definiálható. Fontos az írott alkotmány, a média szerepe, a bíróságok, az érdekcsoportok, a decentralizáció.
A többségi demokrácia (felelős pártkormányzás) éppen hogy ellenkező oldalról közelít: a többség a szuverén. A hatékony kormányzás érdekében a politikai hatalmat a többségi demokráciában centralizálni és koncentrálni kell, és kiemelt szerepe van benne a politikai pártoknak.
Itt be is fejezhetjük: annyiféle demokrácia létezhet, amennyifélét csak kitalálunk. Ha A demokráciáról beszélünk, akkor viszont az éppenséggel puszta népuralmat, hatalomgyakorlási módszert jelöl, és ezen túl semmiféle céljai nincsenek. A demokrácia állítólagos szempontjai alapján tehát nem véleményezhető sem a Brexit, sem a magyar népszavazás, sem senki véleménye. Ezekhez demokrácián kívüli szempontok kellenek (közgazdasági, humanitárius, civilizációs, önvédelmi, kozmopolita, stb.), amelyek azonban nem demokrácia-specifikusak (lásd a közgazdaságilag igen hatékony Pinochet-rendszert, amit Hayek liberális diktatúrának tartott, s azt mondta, inkább egy átmeneti liberális diktatúra, mintsem egy szocialista demokrácia).
Demokrácia-gyorstalpalónkat hallották, köszönjük a megtisztelő figyelmet.