Európa önvédelme és a kereszténység

„Bárhová is nézünk Európában, általában azt látjuk, hogy a templomok egyre üresebbek, a kereszténység vezetői alig tudnak vagy mernek megfogalmazni olyan programot, amely szélesebb tömegek egyetértését váltaná ki. Az argentin Ferenc pápa állandóan békességre és megértésre intő szavai üres fülekre találnak, hiszen a hívek éppen bátorító szavakra, nem pedig elkeseredésüket tovább mélyítő kioktatásra várnak. Az európai híveknek olyan erőszakos fenyegetésekkel kell szembenézniük, mint egy idegen és harcos kultúra térhódítása, amely egyre kevésbé válogat az eszközökben. Tapasztalható, hogy az iszlám híveinek hite nagyon erős, sokkal erősebb, mint az európaiak kereszténysége. Egy átlagos muszlim hívő számára a vallás és a papjaik iránymutatása megkérdőjelezhetetlen csakúgy, mint a világi külsőségek elutasítása. Emiatt az élethez és a halálhoz való viszonyuk is egészen más; sokkal önfeláldozóbb, mint a külsőségekre épülő, kényelmes életformáját védeni is alig próbáló nyugat-európai polgáré. Egy szinte fanatikus állásponttal szemben arról beszélni, hogy Európa vagy Németország keresztény és emberbaráti beállítottságú, vagy hogy Angela Merkel vallásos hátterű, teljesen félrevezető és másodlagos. Ha Európa ellen háború folyik, akkor a keresztény egyháznak nem lehet félrebeszélnie, hanem választania kell, ki mellé áll.

Az egyházi hierarchia alacsonyabb fokain álló papok már többször kinyilvánították véleményüket a muszlim beáramlással és térhódítással szemben, de nyilvánvalóan nehéz és nem akarnak szembemenni a Vatikán állásfoglalásaival. Ferenc pápa viszont szemmel láthatóan képtelen magáévá tenni az európai érdekeket, s hogy ennek vajon köze van-e nem európai származásához, nem tudjuk. Tőle még egyetlen olyan nyilatkozatot nem lehetett hallani, amely a migránsok erőszakoskodásait elítélte volna, olyat viszont többet is, amelyben védelmébe veszi őket: »Olyan Európáról álmodom, amelyben migránsnak lenni nem bűncselekmény, hanem inkább egy meghívás nagyobb elköteleződésre az emberi méltóság iránt.« A jelenlegi pápa világpolgárként viselkedik, ami egy világvallás esetében nem meglepő. Adódik viszont egy súlyos kérdés: hol vannak azok az egyházi vezetők, akik hitet tesznek Európa és a keresztény kultúra bölcsőjének védelmében? Mint az előző pápa, XVI. Benedek, Joseph Ratzinger esete is mutatja, senki sem pótolhatatlan vagy lecserélhetetlen. Arra ugyan nincs garancia, hogy a német Ratzinger jobban megfelelt volna a történelmi egyház küldetésének megvédésében, mint a joviális és feltűnően engedékeny Ferenc nevű utódja, de mint európainak, meglehet, nagyobb lenne a felelősségérzete a kontinens és a veszélybe került európai kereszténység iránt.”