A 90-es években egyre többen bírálták a rendszerváltást, az égbe szökő inflációt, a kilátástalan munkanélküliséget, a privatizációs visszaéléseket. Kornai azonban figyelmeztette őket: mindez igaz, de vegyétek észre, megszűnt a hiány. A hentesnél mindig lehetett borjúhúst és velős csontot kapni, olyan csempét vehettél, amilyenre szükséged volt, és ha egy könyv kifogyott, két héten belül elkészült az utánnyomás. Igaz, egy-egy könyv tízszer annyiba került, mint a rendszerváltás előtt. És ha volt rá pénzed, évente kétszer is elutazhattál, egyszer a Karib-tengerre, egyszer meg Dubajba, senki nem kérdezte, mikor vetted igénybe utoljára a hetvendolláros keretedet.
No, ennek most már vége. A nyomor egyenlősége nem tért vissza (azt már a késői szocializmus megszüntette), de a Fidesz (nemzeti) szocializmusa a hiány mizériáját visszahozta.”