A szocializmus visszatért

„Kornai Jánostól tudjuk, de kevésbé tudományos szinten megtudhattuk Kenedi János Tied az ország ­című könyvéből vagy akár a saját mindennapi élményeinkből is, hogy a létező szocializmusban minden ­ember legáltalánosabb tapasztalata a hiány. A hentesnél nem lehetett borjúhúst kapni, nem lehetett velős csontot kapni, ha tataroztuk a lakásunkat, nem lehetett olyan csempét kapni, amilyenre szükségünk volt. Ha bementünk egy könyvesboltba, nem lehetett azt a könyvet megvenni, amit el akartunk olvasni, azt kellett olvasni, amit éppen kapni lehetett.

De persze Nagy Bálintnak a Kenedi könyvéről írott recenzió­ja címéből megtanultuk azt is: olyan nincs, hogy valami nincs. Minden hiánycikket meg lehet kapni, csak tudni kell, hogy kinek mennyi jattot kell adni érte, vagy milyen összeköttetést kell mozgósítani. Akinek viszont nem volt pénze jattra meg összeköttetése se volt, az bizony hoppon maradt.

A 90-es években egyre többen bírálták a rendszerváltást, az égbe szökő inflációt, a ­kilátástalan munkanélküliséget, a privatizációs visszaéléseket. Kornai azonban figyelmeztette őket: mindez igaz, de vegyétek ­észre, megszűnt a hiány. A hentesnél mindig lehetett borjúhúst és ­velős csontot kapni, olyan ­csempét vehettél, amilyenre szükséged volt, és ha egy könyv kifogyott, két héten belül elkészült az utánnyomás. Igaz, egy-egy könyv tízszer annyiba került, mint a rendszerváltás előtt. És ha volt rá pénzed, évente kétszer is ­elutazhattál, egyszer a Karib-tengerre, egyszer meg Dubajba, senki nem kérdezte, mikor vetted igénybe utoljára a hetvendolláros keretedet.

No, ennek most már vége. A nyomor ­egyenlősége nem tért vissza (azt már a késői szocializmus megszüntette), de a Fidesz (nemzeti) szocializmusa a ­hiány mizériáját visszahozta.”