Arctalan terrorizmus?

„Balavány György elmagyarázza a jámbor olvasónak, hogy iszlám terrorizmus nem létezik. A gondolatmenete ismerős, valahol igaz is, másrészt mégis végtelenül álságos. Végül is valóban lehet azt mondani, hogy a gyűlölet jelenléte egyetemes, s nincs olyan civilizáció, kultúra, amelynek a történetéből ne lehetne előásni a legborzalmasabb horrort. Ez igaz. A kereszténység talán mindenkinél hangsúlyosabban azt hirdeti, hogy a bűn jelenléte az egyetemes emberi lényeg szerves része. Nincs kivétel, tehát teljességgel fals egy olyan szemlélet, amely a mindenkiben meglévő rosszat leszűkíti, és fajokhoz, kultúrákhoz, civilizációkhoz társítja. Ez eddig rendben is volna. Csakhogy, a másik oldalról, ezzel Balavány a mai európai terrorizmust arctalanná teszi, mint ahogyan az áldozatokat is. Nincs elkövető és nincs áldozat. Nincs néven nevezés. Csak elmosás van, csak elkenés van, csak elspiritualizálás van. Hamel atyát nem egy konkrét, iszlám hátterű terrorista ölte meg egy misén, konkrét meggyőződésből, hanem az amúgy mindenkiben meglévő gyűlölet. Csak azt nem tudom, ki fogja ezt megmondani Hamel atya családjának. Ez olyan, mintha azt mondanám a Dunába lőtt zsidó családjának, hogy az nem a magyar antiszemitizmus bűne, hanem az egyetemes gyűlöleté. Álságos.

(...)

Hamel atya kivégzését követően vártam volna a keresztény világ részéről valami hasonló tömegméretű tiltakozást, mint ami a Charlie Hebdo elleni mészárlást követte. Voltak persze tiltakozások, nyilatkozatok. De még a nyugati kereszténység első számú képviselője, Ferenc pápa is csak annyit bírt mondani szóvivője, Lombardi útján Hamel atya rituális és demonstratív kivégzését követően, hogy »mélységesen átérzi 'az abszurd erőszak fájdalmát és horrorját', 'a legradikálisabban elítéli a gyűlölet minden formáját, és imádkozik az érintettekért'.« De nem hallom a protestáns nemzetközi egyházi szervezetek hangját sem, mint ahogyan nem hallom a nyilvánosság szintjén a keresztények hangját sem. Talán ki kellene mondani, hogy itt nem pusztán valamiféle elvont, abszurd erőszakról és gyűlöletről van szó. Talán ki kellene mondani, hogy az áldozat itt a kereszténység. Talán ki kellene mondani, hogy van olyan, hogy antikereszténység. Talán ki kellene mondani, hogy van olyan, hogy krisztofóbia. Mint ahogyan ki kellene mondani azt is, hogy Hamel atya rituális kivégzése mögött igenis egy nagyon határozott, iszlám hátterű meggyőződés áll, s maga az aktus nem más, mint a keresztény Európa szimbolikus kivégzése.

Ehhez képest arról beszélni most, hogy nincs iszlám terrorizmus, még ha az elvontság szintjén igaz is, meglehetősen álságos. Mint ahogyan az is, hogy nincs néven nevezve a szimbolikus áldozat. A kereszténység. De a legabszurdabb az, hogy maga a reprezentatív kereszténység is beáll ebbe az álhumanista elkenésbe, az állítólagos keresztények meg bambán tűrik az egészet. Igaza van Székely Attilának: Hamel atya kivégzése után tele kellene, hogy legyenek a templomok. Ha ugyan a kereszténység felfogná, hogy ma templomba járni: demonstráció és ellenkultúra. De nem fogja fel.

Komolyan mondom, már ott tartok, hogy azt mondjam: az európai kereszténység megérdemli a sorsát. Elvágják a nyakát, és meg se nyikkan.”