Ugye egyértelmű? Vagy jobb lenne egy kicsit tompítani a parabola élét? Jobb lenne felmenteni a papot és a lévitát, hogy bizony ők fontos emberek, meg nem is vették észre igazából, meg nem is az ő dolguk, meg különben siettek, hiszen, mindenki annyira siet? Kérdem én, tudatosan élve a provokáció eszközével: jobb lenne, ha elvennénk az élét a jézusi mondatoknak, és azt mondanánk: mindenki segítsen, ahogy tud, ahol tud, mint a jó cserkész, vagy példás kisdobos, vagy becsületes úttörő, vagy tisztességes jólfésült polgár, és akkor nyugodtan mehetünk haza a vasárnapi ebédre?
Ugye egyértelmű? Vagy az is lehet, hogy nem az. Az is lehet, hogy túl naiv és idealista vagyok, és azt gondolom, hogy a jézusi evidenciák egyik legfontosabbika áll előttünk, miközben sokan meg úgy érzik: Jézus túloz. Jézus csak – hozzám hasonlóan – provokál.
És tényleg meg lehet úszni úgyis, hogy nem veszem komolyan az irgalmas samaritánus példázatát. Csak úgy félkomolyan, ami épp belefér. Ami miatt nem kell feladnom a komfortzónám. Csak úgy félkomolyan, ami még nem piszkolja be a kezem, nem veszi el a drága időmet, nem kezdi ki a begyakorolt, megörökölt, bombabiztos hitemet. Csak úgy félkomolyan, hogy benne is vagyok, meg nem is. Mint a pap meg a lévita. Mint az akkori és mai farizeusok, akiknek semmi és senki sem drága, ha a hatalomról van szó.”