Vajon Szent László strapálta volna-e magát a kun vitézzel, Nagy Lajos elverekedett-e volna Nápolyig, ha tudják, hogy pár száz esztendő múlva ezek lesznek magyar földön lovagok?
„Vajon Szent László strapálta volna-e magát a kun vitézzel, Nagy Lajos elverekedett-e volna Nápolyig, s a két húszéves kamasz-király, Ulászló és II. Lajos magára öltötte volna-e a nehéz páncélt Várna és Mohács mezején, hogy életét adja a hazáért – ha tudják, hogy pár száz esztendő múlva
ezek lesznek magyar földön lovagok?
Különben nem irigylem én senkitől a kitüntetést, egyik kedvenc elcsépelt igazságom, hogy azokat nem kapják, hanem adják, és így sokkal inkább minősíti az adományozót mint azt, akire feltűzik. A baj az, hogy magyarok százezrei hiszik azt, hogy ezek a plecsnik ma, 2016-ban tényleg fontos ügyet képviselnek, viselőik állásfoglalása pedig ezernyi sokkal égetőbb kérdésnél is előbbre való közügy. Így aztán Bayer, Krausz, vagy Bencsik keresztjét
nem csak ők viselőik – hanem mi mindannyian.”