Hogyan dőltek le falak, hogyan intézményesült a prostitúció az élet minden területén, miért gondolják úgy fiatal nők, hogy bármilyen apróságért szét kell tenniük a lábukat?
„Két ájult lányt találtak az egyik rasztafári tuctuc zenekar öltözőjében a takarítók a Balaton Soundon. Valahol az asztal alatt feküdtek magukról sem tudva, miközben a két »dídzsé« már a repülőtéren üldögélt a következő helyszínre tartva. A lányok a duó »vendégeiként« kerültek a backstage-be. A két jóravaló fiatalember biztosan a lemezgyűjteményét kívánta megmutatni a hölgyeknek, s ők is biztosan arra voltak kíváncsiak. Sajnálatos, ami történt, de nem egyedi.
Egy buliportál helyszíni beszámolójából kitűnik, hogy az első bekezdésben idézett cinikus sorok bizony nagyon is helytállóak. 18-25 éves lányok mesélnek arról, hogyan és kikkel és hányszor szexeltek hetijegyért, fiúk magyarázzák, hogy ez bevett gyakorlat, minden évben így szednek fel nőket. Gyakorlatilag belengetnek egy napi vagy heti belépőt, s még válogathatnak is a jelentkezők között. Kurvacasting, ha úgy tetszik. A lányok is tisztában vannak azzal, hogyha olcsón akarnak bulizni, akkor cserébe szolgáltatást kell nyújtani a »gáláns lovagoknak«.
A kérdés már csak az, hogy jutottunk idáig. Hogyan dőltek le falak, hogyan intézményesült a prostitúció az élet minden területén, miért gondolják úgy fiatal nők, hogy bármilyen apróságért szét kell tenniük a lábukat. (...)
Nem tudom a megoldást, nem tudom, vagyis inkább nem hiszem, hogy ez a jelenség visszafordítható. Mert ahogy egyre tágabb az olló a realitás és a média által közvetített, valóságnak hazudott illúzió között, úgy lesz egyre alacsonyabb az ingerküszöb is. Úgy fognak egyre kevesebbért vetkőzni a lányok, úgy lesznek egyre gátlástalanabbak a »szexuális ragadozók«, s úgy csontosodik meg az élet minden területén a prostitúció, kimondatlanul is.
S ha a magamfajta, majdnem középkorú, ábrándos lélek szerelemről, házasságról, élethosszig tartó egymás mellett élésről, a jóban-rosszban baromi nehéz, de mégis léleknemesítő jelenségéről beszél egy mai tizenévesnek, bizony csak lekicsinylő pillantás és/vagy gúnyos röhögés a válasz. Ugyan már, mama!
Nagyon sajnálom a mai fiatalokat, és előre rettegek, milyen lesz a világ néhány év múlva, mire a fiam is »eladósorba« kerül. Remélem, ő kifogja azt a lányt, aki nem jár elektronikus fesztiválra.”
Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.
A kérdés, hogy az Országgyűlés hajlandó lesz-e tudomást venni arról, hogy van nemzeti minimum ebben az országban, s megteremti-e az ezt leképező politikai minimumot. Győri Enikő írása.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
A nőket érinti a változás.
Magyarország függetlensége sérülhetne az Európai Ügyészséghez való csatlakozással, az intézményt politikai bunkósbotnak is fel lehetne használni a leendő kormány ellenfeleivel szemben.
Ez lesz a Tisza-kormány első nagy próbatétele: vajon a győztes párt be tudja-e váltani a kampányban tett ígéretét, és milyen áron.
