Keresztyénség, Európa, Kierkegaard

„+ »Ha nem térünk meg, akkor biztos, hogy Európa elpusztul.« Ezt Márfi Gyula veszprémi érsek nyilatkozta. S természetesen kicsendül belőle Keresztelő János, Péter apostol, s mindenek fölött Jézus Krisztus hangja, üzente. Ez a parancs az pozitív, örök, megkérdőjelezhetetlen, ráadásul egyre aktuálisabb. Ugyanakkor bevallom őszintén a plusz jel mellé rajzoltam két halvány, vékony, kicsi kérdőjelet is... Az egyiket azért, mert biztos hogy a vég (Európa elpusztul) vizionálása a megfelelő érv és motiváció a kívánt cél (megtérés) eléréséhez...? A másikat hasonló indítékból, mert ez a nagyon határozott, céltudatos, már-már parancsként ható felszólítás sokszor a gyakorlatban, a misszióban pontosan az ellenkezőjét eredményezi annak, amit szeretnénk, megkeményedést, ellenállást, harcot... Vagy nem jól látom?

?  Nem a kereszténységgel van ugyanis probléma, hanem Európával.  Keresztyénség és Európa számomra – bocsánat a kacifántos és képzavaros kifejezésért – olyan, mint az »anti-gordiuszi csomó«, azaz reménytelenül »egymásba vannak gabalyodva«, ugyanakkor el sem lehet egy huszárvágással szakítani ezeket egymástól... (Pedig de sokan szeretnék...) Ebben a fenti kijelentésben számomra az a kérdés, hogy biztos, hogy jó úton járunk, ha áttoljuk a problémát az iszlamizálódó, terrortámadásoktól rettegő, az amúgy is földön fekvő és agonizáló Európára?  Nem őszintébb és nem keresztyénibb az a hozzáállás, hogy megpróbálunk szembenézni bűneinkkel, gyengeségeinkkel, missziónk hiányával, keresztyénségünk zsákutcáival és hitünk kilátástalanságával?

!  Egyébként ez nem is új felismerés, hiszen például a dán protestáns filozófus, Kierkegaard már 1840 körül megállapította, hogy Európának vége, mert nem keresztény többé, mert elvesztette hitét és szerepét. Faggyas írásának legnagyobb értéke számomra, hogy leírta Kierkegaard nevét... Róla nekem egyébként nem a fenti vészjósló idézet ugrik be elsősorban, hanem egy csodálatos hasonlat, amelynek sokkal pozitívabb a végkicsengése. Ezek szerint a keresztyén ember az a csónakos, aki menetiránnyal háttal ül és evez, vele szemben ott van a hajóban Jézus, s az ő szemén keresztül tekint útjára, rajta keresztül látja a jövőt! Azt gondolom, ez a szemlélet hiányzik ma nagyon sokszor, sok keresztyén emberből – lelkészekből, presbiterekből, egyháztagokból, újságírókból, Reposzt-írókból és -olvasókból...  Jézus pedig nem Európában, s főleg nem annak pusztulásában gondolkodik... Hanem mit mond a missziói parancsban? »Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet (…) és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!« (Mt. 28, 18-20)”