Az nem elég, hogy régen minden rosszabb volt

„És nem vigasz az sem, hogy talán és remélhetőleg az utolsó meleg (lmbtq) generáció éli úgy az életét Magyarországon, hogy másodrendű polgárai az országnak. Hogy talán ezek az utolsó évek, amikor sok, a mindennapi életet meghatározó helyzetben titkolózniuk, szégyenkezniük - még ez a kifejezés is rettenetes - vagy akár konkrétan félniük kell. Hogy a róluk és fejük felett zajló politikai kommunikáció alapja nagyjából az, hogy örüljetek már annak, ahova eddig eljutottunk, nincs börtön, nincs pszichiátria, sőt, még élettársak is lehettek. Most már aztán kuss, buzik (vö.: de jó, hogy már nincs körmös az iskolában; mondjuk kötelező bugyiletolás azért előfordul.)

És persze, igaz: a melegjogi mozgalom a legújabb kori polgári jogi mozgalom, és bizonyos értelemben nagyon rövid idő alatt nagyon nagy utat tett meg. Lehet és kell az eredményeknek örülni, benne az amerikai legfelsőbb bíróság történelmi döntésével, mely egy évvel ezelőtt szövetségi szinten mondta ki, hogy a meleg pároknak joga van polgári házasságot kötni. Igen, abban az USA-ban, ahol egyébként alig néhány éve is léteztek szexuális aktusok formáit büntető törvények vagy éppen olyan szabályok, amelyek alapján akár elbocsáthattak egy a homoszexualitást »pártoló« tanárt. És ahol függetlenségi nyilatkozatot jegyző Jefferson még azzal számított úttörőnek, hogy halálbüntetés helyett beérte volna a homoszexuálisok kasztrálásával. (...)

De rossz úton jár, aki ezzel példálózik. A magyar közélet egyik legnagyobb baja az állandó relativizálás, az arra épülő önfelmentés, hogy másutt sem jobb, sőt, van ahol rosszabb. A hibáinkra keresünk igazoló mintákat, ahelyett, hogy világos és egyértelmű értékekhez, elvekhez mérnénk magunkat és azt, ahol és amerre tartunk (...)

A kérdés ma már nem az, mit kapnak, mit harcolnak ki maguknak az lmbtq-közösség tagjai, hanem az, hogy milyen alapon korlátozzunk bárkit a nemi identitása vagy szexuális orientációja alapján. A kérdés, amit minden politikusnak fel kéne tennie magának az, hogy van-e jogom és miért gondolom szükségesnek, hogy hátrányosan különböztessek meg egy társadalmi csoportot? És a konkrét jogi lépések, törvényalkotási munkán túl mit teszek azért, hogy az intolerancia és a homofóbia csökkenjen? Egy sor nagykövetség évek óta fontosnak tartja, hogy államát képviselve nyilvánosan megjelenjen és támogatásáról biztosítsa a Pride-ot. Hány magyar politikai párt és politikus teszi ezt meg?”