A kérdés ma már nem az, mit kapnak, mit harcolnak ki maguknak az lmbtq-közösség tagjai, hanem az, hogy milyen alapon korlátozzunk bárkit a nemi identitása vagy szexuális orientációja alapján.
„És nem vigasz az sem, hogy talán és remélhetőleg az utolsó meleg (lmbtq) generáció éli úgy az életét Magyarországon, hogy másodrendű polgárai az országnak. Hogy talán ezek az utolsó évek, amikor sok, a mindennapi életet meghatározó helyzetben titkolózniuk, szégyenkezniük - még ez a kifejezés is rettenetes - vagy akár konkrétan félniük kell. Hogy a róluk és fejük felett zajló politikai kommunikáció alapja nagyjából az, hogy örüljetek már annak, ahova eddig eljutottunk, nincs börtön, nincs pszichiátria, sőt, még élettársak is lehettek. Most már aztán kuss, buzik (vö.: de jó, hogy már nincs körmös az iskolában; mondjuk kötelező bugyiletolás azért előfordul.)
És persze, igaz: a melegjogi mozgalom a legújabb kori polgári jogi mozgalom, és bizonyos értelemben nagyon rövid idő alatt nagyon nagy utat tett meg. Lehet és kell az eredményeknek örülni, benne az amerikai legfelsőbb bíróság történelmi döntésével, mely egy évvel ezelőtt szövetségi szinten mondta ki, hogy a meleg pároknak joga van polgári házasságot kötni. Igen, abban az USA-ban, ahol egyébként alig néhány éve is léteztek szexuális aktusok formáit büntető törvények vagy éppen olyan szabályok, amelyek alapján akár elbocsáthattak egy a homoszexualitást »pártoló« tanárt. És ahol függetlenségi nyilatkozatot jegyző Jefferson még azzal számított úttörőnek, hogy halálbüntetés helyett beérte volna a homoszexuálisok kasztrálásával. (...)
De rossz úton jár, aki ezzel példálózik. A magyar közélet egyik legnagyobb baja az állandó relativizálás, az arra épülő önfelmentés, hogy másutt sem jobb, sőt, van ahol rosszabb. A hibáinkra keresünk igazoló mintákat, ahelyett, hogy világos és egyértelmű értékekhez, elvekhez mérnénk magunkat és azt, ahol és amerre tartunk (...)
A kérdés ma már nem az, mit kapnak, mit harcolnak ki maguknak az lmbtq-közösség tagjai, hanem az, hogy milyen alapon korlátozzunk bárkit a nemi identitása vagy szexuális orientációja alapján. A kérdés, amit minden politikusnak fel kéne tennie magának az, hogy van-e jogom és miért gondolom szükségesnek, hogy hátrányosan különböztessek meg egy társadalmi csoportot? És a konkrét jogi lépések, törvényalkotási munkán túl mit teszek azért, hogy az intolerancia és a homofóbia csökkenjen? Egy sor nagykövetség évek óta fontosnak tartja, hogy államát képviselve nyilvánosan megjelenjen és támogatásáról biztosítsa a Pride-ot. Hány magyar politikai párt és politikus teszi ezt meg?”
A „különút” nem pusztán eltérést jelent, hanem nyílt eltérést, esetleg engedetlenséget, szembeszegülést: problémákat okozó másságot a megbízható, engedelmes másság helyett. Molnár Attila Károly írása.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Az Európa-barátként jellemzett Magyar Péter nyilatkozatai nyomán felmerült annak lehetősége, hogy Magyarország visszatér a Dalfesztiválra.
Egyre több apró jele van annak, hogy visszavesznek nyugaton az előző évek LMBTQ-párti genderőrületéből. Az EU azonban fullba tolja a gendert, és leendő Tisza-kormánytól is ezt várják.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Kemény küzdelmet jósolnak az elemzések novemberre, a történelmi példák sem az elnök pártjának kedveznek, a jobboldal ingujjában azonban mégis lapulhat egy-két ász, amitől nem lefutott a mérkőzés.
Meddig árad még a TISZA, milyen hibákat követett el a Fidesz-kormány a kultúrpolitikában?
A németek simán nyertek 6–2-re a mieink ellen.
