Egy elvehetetlen este

„Kedden este boldog emberek ezrei lepték el és bénították meg Budapest belvárosát. A fieszta hajnalig tartott, akkor állt helyre a rend, amikor más napokon a többség már régen az igazak álmát alussza, ám ezek az emberek úgy érezték, most éppen ébren álmodnak, és ezért nem nagyon akarózott hazamenni. Az internetes oldalakon egymás után jelentek meg a képek és a videók arról, hogy miként ünnepelnek zömmel piros-fehér-zöldbe öltözött, többségében nem csak az örömtől ittas emberek az ország különböző pontjain és persze külföldön, különösen a franciaországi Bordeaux-ban. A megszokottnál valóban nagyobb dolgok történtek itthon és a francia városban. A Liverpool legendás menedzsere, Bill Shankly óta tudjuk, a futball nem élet-halál kérdése – sokkal több annál. Tegnap reggel minden híradás a győzelem méltatásával kezdődött, a politikai napilapok címlapja is ezt harsogta, aligha túlzás, hogy a magyarok tízezrei felvillanyozva, nagyobb életkedvvel mentek dolgozni, mert sokak számára másoktól irigyelt, ám részükről eddig ismeretlen élményt élhettek át, és ez a győzelem, a kollektív büszkeség élménye. A futball már csak ilyen: a kedvencek győzelmétől nem lesz jobb az élet, de sokkal szebb lehet. Erre nálunk csak a válogatott képes, a magyar futball klubszinten kevesek ingerküszöbét éri el, de a válogatott más, összefog, igazi identitást nyújt, a nemzeti színű mezben történő szurkolás elmossa azokat a különbségeket és konfliktusokat, amelyek a szürke hétköznapokban elválasztanak minket.”