„Annyira kellett már ez a győzelem ennek a megtört gerincű magyarságnak, mint egy korty víz a sivatagban. És ha az összes többi meccsünket el is bukjuk, nem számít, akkor is megérte. Mert megmutattuk magunknak és a világnak, hogy mire vagyunk képesek, ha hiszünk magunkban. Az, hogy emellett lemostuk a pályáról az ellenfelet, szemet gyönyörködtető labdatartással játszottunk és végül bezsákoltuk a három pontot – ez már csak hab a tortán.
A mai nap, mint a tenger, megindulnak az elemzések, az eufória érzése lassan átadja helyét a józan és kevésbé józan újratervezésnek. Előbukkannak a föld alól az eddig meg nem hallgatott szakértők, akik mindig is tudták. A politikai agitátorok, akik megmondják majd, kinek kell igazából hálásnak lennünk. És lesznek továbbra is kitartó károgók, akik ennek se tudnak örülni, mert ők semminek sem tudnak szívből örülni, ami magyar.
De mi ne törődjünk velük. Nekünk most egy dolgunk van. Hálásnak lenni, hogy a Jóisten magyarnak teremtett bennünket, és megélhettük ezt a napot.”